(Hold(fény)tenger)

Írnék. Nem tudok. Még kavarog. Még átgondolom. Még várom, hogy jöjjenek új élmények, amik majd átértékelik/befolyásolják az eddigieket. Megyek. Majd jövök.

Bővelkedett jóban is meg rosszban is:

-Blackness hülye és Hfv szivatósat játszunk

-Széphajú is hülye, de mondjuk ő amúgyis

+Zümm itt van

+Vermes Lovag is, és tényleg sokat tesz, és segít, de valóban.

Holnap jó lesz, vagyis ma.

Nem értem, hogy anyám tisztaságmániája miért csak és kizárólag akkor jön elő, mikor itthon vagyok... Ennek persze az a vége, hogy én csinálom, ő meg nézi... Még jó, hogy én vagyok allergiás a szálló porra...:S

Tegnap írtam volna, de nem bírtam. Ma is írnék, csak most meg már nincs időm.

Ma felhúzom a szaladgálós csukámat és ezzel együtt üzemmódot váltok. Ügyintéz, vásárol, mosolyogva megküzd. Ez várható.

(Vermes Lovag tegnapi megszólalása: "A jövő hét minden fontos napján sütni fog a nap!":) Megnéztem és tényleg:)

Kis filozofa: "Azt tudom, hogy mindig egyenesen kell menni, csak nem mindegy, hogy merre!"
Ezt nekem sikerült aranyköpnöm éjfél után Vermes Lovagnak...Igen...ő is érezte mögötte a nagy filozófiai gondolatot:)

Nem akarom látni azt a hidat, azt a teret, azt az utcát, azt a teret, azt a boltot, azt a teret megint, a másik hidat, a harmadik teret, a másik boltot, azt a keresztet, azt a villamosmegállót, azt a buszmegállót. Széphajút túlságosan beengedtem az életembe és most nem jó. A sors persze fintorog, és ma direkt azért is arra volt dolgom, elkerülhetetlenül.

A tegnapi nap tanulsága, hogyha anyád talál Neked melót, ne hallgass rá!!!

Meg az is, hogy Széphajúval megint beszélgettem egy csomót (épp jókor érkeztem, és ő hívott), viszont még mindig nagyon hülye, és már megint tudott bántani, még, ha nem is akarta.

Blackness nem tudom hanyadik volt pasija meg. Hát jaj. Most az van, hogy engem (?) mennyire kíván. Én meg egyrészt barát vagyok, úgyhogy engem hiába akar, mert Blackness exével nem kezdek (Meg mondjuk tudok sok mindent, ami ki is zárja ezt), másrészt nekem ne toljon ilyen dumát, mert ettől még nem esek az ágyának.

Totál megborították a heti programomat...

Széphajú hülye. Kiskatona is. Vermes Lovag észhez tért. 2-1-re állok vesztésre eddig.

- Vermes Lovag: Ha tovább fog folytatódni a kis kiruccanásunk körüli hisztéria, akkor a büdös életben nem megyek vele sehova, ami messzebb van annál, hogy reggel elindulok itthonról, este pedig hazaérek.

- Széphajú: Nem tudja még, hogy nem fogom annyiban hagyni a lelke sanyarú sorsát. Én kitartóbb vagyok nála, valamint jön még nekem minimum 1 óra józansággal.

- Blackness: még nem tudja, hogy az új pasijával az isten lábát szorongatja. Meg azt sem, hogy egy idő után büdös lesz neki ez a láb. Úgyhogy próbálok hatni a pasijára, hogy nem kell Blacknessnek mindent megadni, mert aztán meg az lesz a baja.

- Kiskatona: még nem tudja, hogy változik a strandidőpont, és kivételesen nem az én balfaszságom miatt, hanem a Blacknessé miatt. Képzelem, hogy így látatlanban is hogy fogja szeretni emiatt:)

Úgyhogy, aki még nem tudná, annak mondom, hogy nagy titkok tudója vagyok én.:)

A hajnali hazautam furcsa volt. Kiléptem,hallom a következő párbeszédet egy síró leányzó és egy izomállat között:
F: Mosmér'csinálod ezt?
L: Nehemtuhuhuhudooooohohooom.
F: Mostod'full depi leszek egész este meg még holnap reggel is. Necsinájjad mááá!

Szép is a szerelem:)

Aztán elsétáltam egy csókolózó meleg pár mellett.
Aztán majdnem letaposott két nem meleg pasi.
A buszmegállóban bámult két srác valami hamburgerrel a szájukban.
A busz megint csak miattam állt meg a megállóban.

Tovább álmodtam ugyanazt a tegnap esti lehetetlen szituációt Széphajúval.

Quimby: Magam adom

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom

Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom

Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom

Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

Helyre állt a lelki békém. Találkoztam Kiskatonával. Sörözésbe torkollott a dolog és Jb (pluszban Hardboy és a nője) a lehető legrosszabbkor jelent meg. Mire már kezdtünk volna "igazán beszélgetni". Tulajdonképpen mindegy is, mert Jb-vel találkoztam, Kiskatona meg előhozott olyan dolgokat (régi időkből), amit nem biztos, hogy muszáj lett volna, de sebaj. Egyébként Jb-nek nem szimpatikus Kiskatona, valamint nem tudom, hogy Kiskatona mit akar....minek keresett meg? Meg miért pont most? Meg máskor is miért? Gyanús a dolog...Most úgy dönöttem, hogy jól vagyok, minden rendben, és aki ebbe bele akar rondítani, az megint megtapasztalja, hogy milyen, amikor elzárom magamat a világtól. (Jellemező egyébként, hogy Blackness is akkor írt SMS-t a múltkor, mikor bekapcsoltam a telefonomat. "Minden rendben, jól vagy?" Most már nem midnegy? Leszarom, jól vagyok. Én ne lennék jól? Áh...olyan nem fordul elő....)

Az elmúlt néhány nap betette a pinceajtót. Kiderült/Rájöttem, hogy a pasik félnek tőlem. Ez Blacknessnek jó, nekem kevésbé. Egyébként megint voltunk bulizni. Ő ugye "gyógyul". Természetesen pasizott. Meg aztán volt bűntudata, hogy én meg nem. Egyébként Széphajú elkérte Blacknesstől a számom. Szerintem csak azért, hogy Blacknessről informáljam. Jön még kutyára teherautó, Széphajú ki fogja még találni, hogy Blacknesst akarja.Blackness meg ma próbált belém lelket önteni.

Továbbá beszéltem az Ex-ex-el. Kár volt. A múltkori "A mosolyod ugyanolyan szép, mint régen" dumája után most "Jóbarátomnak tartalak." Ami önmagában nem ráz meg, az a fajta erölködés, hogy ő mennyire csajozik mármár mesébe illik  az viszont továbbra is kiborító, hogy nem tudunk úgy beszélgetni, hogy ne játszana közben. Vannak dolgok, amik már sosem változnak...

Vermes Lovaggal pedig összezördültünk. Most érzem, hogy akár itt el is szakadhatunk. mert egyszerűen annyira próbáltam vele toleráns lenni, megértő, alkalmazkodó, hogy most elértünk a határig és még midnig kellene. Az a fajta üresség, hogy érzem rajta, hogy nagyon ideges nem túl nagy dolog miatt és szerinte én vagyok a hibás....Na nem... Úgyhogy ma megundorodtam az emberektől. Telefon kikapcs., MSN nyista, e-mail szintén, iwiw detto. Nem vagyok kíváncsi senkire. Antiszoc nap van. A legjobb, ami ma történt velem kb. az volt, hogy beszéltem Kiskatonával (nem tudom mit akar...találkozni...minek?), de ami még ennél is jobb volt, hogy befészkeltem magam a könyvembe és leürült az agyam. Nem gondoltam semmire. Azt hiszem most megyek is és folytatom.

,hogy nagy bazmeg lett. Blacknesst kidobta a pasija. Úgyhogy a héten másodszor játszottuk a "hol vagy?megyek" játékot, melynek lendületével fénysebességgel pattantam a buszra.-> ez volt az előzetes.

Kedden elmentünk bulizni. Blackness hozta az egyik haverját, akinek szintén szívfájása van. A srác jófej, kedves, iszonyatos jót lehet vele bulizni. Csakhogy a buli és az előzetesbe foglalt 2. buszrapattanós mutatvány utáni találkozón kiderült, számomra, hogy konkrétan nem vagyok. Az még csak-csak, hogy nőként nem vesz észre. (Blackness mellett a Playboy 3 évre visszamenőleg felvonultatott összes címlaplánya sem tudná magát észrevetetni, nemhogy én) De mintha embernek se nézne. Értem én, hogy Blacknessel ők most rohatul sorstársak, meghogy Blackness nem volt jól, de hamar meggyógyítottuk, és utána se lettem ember...Úgyhogy ma jól nem mentem velük bulizni. Széphajúnak most úgyse kell csaj, mert sebnyalás van, Blacknessnél meg szintén.

Nem mellesleg Blackness kijelentette, hogy milyen jó barát vagyok igaz, hogy előbb Széphajút hívta fel, rohadék módon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, ha én nyakig leszek a szutyokban. Ez gonosz dolog, tudom, bízom Blacknessben. De, ha egyszer akármikor az aktuális pasija fontosabb lesz (már voltak erre utaló jelek a legutóbbinál), akkor nem tudom...

Továbbá Zümnek épp most adtam nagy tanácsokat a szerelmi életével kapcsolatban. Mostmár csak a sajátomat kellene rendben tenni, nem?:D

Vermes Lovag nagy hatalmas csatát nyert. Veszett a puttyonyos:) Én meg nagyon büszke vagyok rá:)

Blacknesst hatalmas csapás érte. Úgyhogy egy hatalmasan hosszú lelkizős beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy ma este (is) bulizni megyünk. Szóval, aki keresne, ne tegye:)

Másrészt meg kellett nekem iwiw-en túrkálni, mert találtam olyan rég nem látott embereket, akik akkor, amikor régen láttam őket (és nem véletlen, hogy mostanában nem) nagyon sokat bántottak. Most meg olyanok, amiért engem bántottak. És nem mondom, hogy megérdemlik, de az orrom alatt eldörgölök ez wehehehehe-t. Csak úgy kárörvendés címszó alatt. Mert én azóta is együttélek magammal. (lehet nekik is jobb lett volna, ha együtt élnek velem;) Ők meg most sajnálják magukat, hogy jajj... Én meg nem sajnálom őket. Ők se sajnáltak engem, belerúgni meg könnyű a másikba. Én meg megállom, visszatartom:)

Hát...kb. csak a nagyanyám vércsoportjára nem kérdeztek rá. Minden másra meg igen. Mintha topmenedddddddddzzzzzzzzsernek jelentkeztem volna. Pedig nem.

Másrészt meg: csak nekem nyilvánvaló, hogy ilyen helyre nem a farmer, póló, sportcipő kombóban kell(ene) megjelenni? Hülyeállat...

..nem írtam. Most meg de:) Úgyhogy jöjjön sorban:

- Előkerült a régi telefonom. (Ugye fesztiválon ne akarjunk már telefont tölteni, mert ne. Úgyhogy vittem a régit feltöltve, kártya nélkül, meg a mostanit kártyával.) Találtam benne régi SMS-eket. Időutaz. Hogy hogy lehet az, hogy írnak sok szépet meg jót (amit tapasztalatokból merítve gyökjel alá helyeztem. Már akkor is.) nekem meg most jólesik a lelkemnek. Pedig tudom, hogy Bohóc is csak akkor mutatta a lelke szebbik felét, amikor először találkoztunk és az utolsó napja volt és a buszmegállóban törölgettem a könnyeit. Akkor ember volt. Azóta elrágta a lelkének ezt a csücskét. Hogy ne legyen. És mikor a Margit-szigeten sétáltunk akkor már csak a maradék volt a lélekcsücsökből, de én még bíztam, hogy nem keseredett meg. Pedig de. Azóta meg bármikor találkozni akartunk "nem találtuk" egymást. Ennek csak azért van jelentőssége, mert mostanában megint keresni próbál. Én meg arra a lélekcsücsökre vagyok belőle kíváncsi, amit már rég elfogyasztott reggelire/ebédre/vacsorára. Opcionálisan választható, hogy mekkora lélek-darab volt az a csücsök...

-Együtt tölöttem Jb-vel egy csomó időt. Ugyanis eljött hozzánk. Találtunk itthon két szappanbuborékfújót. Eredmény: Bubifújó háború orrba-szájba:)

-Voltam koncerten (igen, nem volt elég a fesztivál). Nagy találkozások éjszakája volt ez. Ugyanis eljött Vermes Lovag. Egy olyan koncertre, ami tulajdonképpen nem is érdekli. És kimondta, hogy tényleg csak miattam jött, mert nagyon régen látott. Ebben nem az volt a furcsa, hogy tényleg így volt, mert én is éreztem, hanem az, hogy kimondta. (Nem, nem kell tündérmesét szőni) Ellenben összefutottam Herczeggel. Egy év után kb. Ugyanott. És most nem engedett el egy heló-szia-mivanveled?-del. (Kicsit kínos volt, mert vártak rám a többiek) Blackness meg odahívta őket az asztalunkhoz. Akkor még nem láttam, hogy katasztrófa közeleg. Vermes Lovag teljesen háttérbe szorult, bármennyire is erölködtem, hogy ne így legyen. Herczeggel meg ment az adok-kapok. (Éljen a nagy száj, inkább ő kapott:)) Este meg...Szóval most íródik a szappaopera. Mond egy este alatt egymás után totál ellentmondó mondatokat, majd mikor erre felhívom a figyelmét persze nincs igazam. Megy a fűzés, én nem hiszek, jól teszem, és ezért én vagyok a bunkó. Idővel lekopott szerencsére:) Herczeg most lelkisérült. És most jól másmilyennek akarja mutatni magát, mint amilyen. Ezt nem csak azért mondom, mert ismerem, hanem azért, mert eszméletlenül látszik rajta, hogy játssza a dolgot. Én meg ebből nem kérek, rohadjak meg.

-Vermes Lovagról pedig még annyit, hogy pár napja volt egy olyan beszélgetésünk, ahonnan nem akartunk hazamenni. Annak ellenére sem, hogy előhoztam egy olyan témát, amit eddig szándékosan került. Én meg rájöttem a titokra, úgyhogy mostmár beszélni kellett róla. És jó, mert azt hiszem ezzel most nagy lépést tett a barátságunk. És úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, de én látom a szemében, és érzem a hangjában még akkor is, amikor teljesen megszokott dolgokról beszélgetünk.

- Blackness most nagyon jó társ. Ad tanácsot, és követem akkor is, amikor én esetleg mást csinálnék, mert bízok benne és tudom, hogy jót akar nekem. Egyszer nem hallgattam rá, kár volt. Azóta mindig igaza van. Azt hiszem ez ragályos, nekem szokott mindig igazam lenni:)

- Rájöttem, hogy a nagymamámat sokkal jobban szeretem, ha távol van. Mondjuk egy másik településen. Mert amikor ott vagyunk egyszerűen olyan lehetetlen dolgokat mond, hogy ép ésszel ezt nem lehet se felfogni se megérteni.

Filozofább postot akartam, majd lesz az is, hogy Holdfénytolvajnak is legyen mit olvasni;)

Kajla sátor, sör, műanyag zuhanyzó, fények, hangok, koncertek, jajj...

Annyira, de annyira....:)

Egyrészt imádom, hogy most azt csinálok, amit akarok. Igen, ezt vártam, megérdemlem és kiélvezem. Hogy jövök, megyek, táncolok, beszélgetek, utazok, felelevenítek, meg azt a sokcsomó mindent, amire mostanában nem volt idő, de most bepótolom.

Másrészt meg a tököm tele van, hogy mindig van, aki jobban tudja, megmondja, és duruzsol a fülembe, hogy nem így kéne, nem ezt kéne, meg hogy gondolom.

Úgyhogy most nagyon jó lesz, hogy lelépek pár napra. Tisztul a fejem:)

Jül eltűntem, de majd bepótolom, mert most is rövid leszek. Ma este spontán ereszd el a hajamat Blacknessel:) Hogy jó legyen nekünk:P

A mai napon az sem fog érdekelni, hogy töri a lábam a magassarkú cipő és, hogy az esernyő ellenére is a képembe fúzza a szél az esőcseppeket. Az már a szabadság szele lesz. Mert ma vége lesz egy időre. Nem érdekel, hogy hogy. Már nem számít az eredmény. Túlleszek rajta és iszonyatosan meg fogok könnyebbülni. Már most átjárja a lelkemet a gondolat, hogy mostmár én leszek meg a könyveim. Nem azok, amiket meg kell tanulnom, hanem amiket és választok, szabad akaratomból. És nem lesz bűntudatom, hogy mást kellene csinálnom, és mást kellene olvasnom. Eljön az én időm. Mocsár-project lassan lezárul. A fejem-szívem-lelkem szabad lesz, mindenféle kötelezettség nélküli. Egy időre. És elmondhatatlan, hogy mennyire várom már.

Elbújtam Jb-ékhez tanulni. Meg lélek újjáépíteni. Meg mert régen láttam és már nagyon hiányzott. Úgyhogy tanultuk együtt, ki-ki a magáét. Meg kijött velem cigizni a lépcsőre. És aludtunk együtt, ahogy szoktunk. Elmentem vele vizsgázni. nem sikerült megvarázsolnom, megbukott...:( Viszont volt egy srác, akivel együtt vizsgázott és eszméletlen szép szája volt, meg gyönyörű szemei:) Mindez úgy, hogy közben esik ránk az eső. Mert gondolom teljesen nyilvánvaló, hogy mikor elmegyek Jb-ékhez 2 napra lakni akkor én csak rövid nadrágot viszonk, meg egy vékony pulcsit, és szakad az eső, mert az időjárásnak elfelejtettek szólni, hogy "nyárvanbazmeg!"

Írtam Vermes Lovagnak. Már szabályszerűen zaklatásnak veszi, ha bíztatom....:S

Blackness kb két naponta az orrom alá dörgöli, hogy neki már vége a vizsgaidőszaknak. Igen, nekem meg még nincs, úgyhogy most tanulnék....:)

Úgyhogy elhagyatottnak érzett óráimban gondolok A Jb-éknél tölött időre (arra, hogy Lord nem kedvel szerintem, na arra pont nem gondolok, viszont Indigóhercegre meg igen:) .

Gondolom nem kell mondanom, hogy tegnap hazafelé a buszon összefutottam egy régi ismerőssel.:) Ami, tekintve, hogy kb. 3 éve nem láttuk egymást, jó. Viszont én akkor már kb. 36 órája nem aludtam, megbuktam a vizsgámon aznap, egész nap cipeltem magammal egy kabátot (nagyon nehéz volt:$), egy esernyőt, meg vásároltam kaját, valamint g*ci sok könyv volt nálam, mert könyvtárból jöttem, és csak araszolt a busz, én meg izzadtam, zárott a hideg és semmi egyébre nem bírtam gondolni, csak arra, hogy hogy fogok én az egész nap magassarkúban kínvzott lábaimmal felmászni az emeletre...:S De azért örültem a srácnak:)

Lassan nem merek busszal utazni...mi jöhet még?:$

   Az úgy volt, hogy elindultam vizsgázni. (Persze elnéztem az órát és hiába siettem, 1 órával korább voltam, mint gondoltam.) Busz meg nem akart jönni. Természetesen. Aztán került egy. Arra nem szálltam fel, mert tudtam, mindenki arra akar majd, meg az összes többi busz arra visz, amerra én akarok menni ez meg pont nem. Úgyhogy begurult x perc várakozás után a második busz.

   Már mikor begurultunk a buszmegállóba....már akkor gyanús volt....Ez nem lehet Ő. Akire én gondolok, nem szemüveges. Meg mit keresne itt? Nem is erre lakik. Aztán megállt tőlem kb. másfél méterre se. És elkezdte olvasni a könyvet, ami annyira jellemző rá. Akkor már sejtettem, hogy de... Ez Ő lesz. Aztán ment a para, hogy felismer-e. De nem látott még vizsgázós cuccban. Meg talán összefogott hajjal sem. Meg akkor még nem ez a szemüvegem volt. Meg ki voltam festve. Most meg nem pedig rá fért volna a lila-karikás szemeimre. Agyaltam rendesen, mikor ott szállt le, ahol én. Merthogy ő onnan tud könnyen hazamenni. Akkor már sejdítettem, hogy nem lehet véletlen. A karikagyűrű sem az ujján.(Azóta már vőlegény) Áh. Mégsem Ő... Hiszen nem szemüveges.

   Délután eszembejutott, hogy minden randinkon könnyezett a szeme. B*szta a kontaktlencséjét a cigifüst. (Vajon mennyi a valószínűsége annak, hogy pont Ő meg pont én pont ugyanarra a buszra szálljunk fel? Szerintem leginkább nagyon nem sok.)

Úgyhogy részem volt az élményben, hogy újrahallgassam életem dallamát. Amiben volt egy fals hang, de attól a hangtól szebb lett a dal. Az a hangjegy eldöntötte, hogy a zeneszerző merre kanyarítsa tovább a művet. Abban az egy hangjegyben több szenvedély volt a dal iránt, mint a sok-sok másik hangjegyben, előjegyzésben vagy bármi mármilyen firkantásban. Én pedig nem engedtem közel. És elengedtem. Nem kesergek. Belőle pont az az "egy hangnyi" elég volt, hogy a többi jobb/szebb legyen utána. Szeretném, ha boldog lenne és  felesége vigyázna Rá.

A Mindenttudó faszacsávó megint megmondta a tutit. Azért vannak lila karikák a szemem alatt, mert nem iszom elég folyadékot (pedig innék én, mondjuk sört, sokat, csak most nem ez a program) meg nem mozgok eleget.

Bár mindenre ez a megoldás, ha tikkel a szemem, akkor az is ezért van, ha fáradt vagyok, az is. Ha jó kedvem van, az is, ha rossz, akkro meg az is.

Tehát: sok sört kell inni meg sokat kell táncolni?:) Nem hiszem, hogy erre gondolt...:) De én igen!:)

Már nyelem az önsajnálat-elleni szirupokat. Kezd elég kilátástalannak tűnni már a helyzet. Ha nem tanulok bűntudatom van, ha tanulok, akkor meg sikítok, hogy már megtelt a fejem és nem fér bele semmi. Megint nem járok sehova. Gubbasztok itthon, és amikor nem tanulok, akkor olvasok. (Igen, elfogyott a Forsyth könyv. Már azóta kettő.:$ meg egy Vámos könyv is meg egy Marquez is...) Nem bírom olvasás nélkül. És majd jól észreveszem magam, mikor vége a vizsgaidőszaknak, hogy "megöregedtem". Nem járok sehova, kiestem a társaság pezsgéséből és ritmusából (mindegy melyik társaság, akármelyik) és nem tudok már önfeledten bulizni. Vagy egész este gardedámkodok, vagy totál szétcsapom magam. Volt már ilyen, csak akkor voltak, akik segítettek kijönni ebből. És már vannak jelek, hogy igen, megint nem tudom azt a ritmust követin, amit a többiek, mert én midnig elkalandozok, hogy mikor vizsgázok, miből, és hogy melyik tanáromnak mi a szadizához való eszköze, amire majd számíthatok. És félek, hogy nem lesz elég időm, pénzem, kitartásom, hogy regenerálódjak, mire jön szeptember. Ha benneragadok ebben a hülye "megöregedett" állapotban sose fogok tudni kijönni belőle.

A buli egyébként olyan lett, amilyennek vártam. És nem azért mert belehisztiztem magam, hogy szar legyen, én tényleg mindent megpróbáltam. De egyszerűen nem tudtam velük szót érteni, a vedelés-szex-hányás témakör valahogy nem az én sajátom. Úgyhogy le is léptem hamar. "Fáradt" voltam. Úgyhogy talán életemben először nem MÁR, hanem MÉG nappali busszal jöttem haza bulizásból...:S

Vermes Lovag tanul, (én is, meg néha csak úgy teszek, mert olvasom, olvasom, de nem fér bele a buksimba már) én meg nem zaklatom. Lassan talán ő is megszabadul a vizsgáitól. Meg én is.