(Hold(fény)tenger)

Ha még egyszer eszembe jutna (illetve anyámék eszébe), hogy menjek velük nagyanyámhoz, mondjátok, hogy NEEEEEEEEE tegyem! Rettentően demoralizáló tud lenni, és ezen már a vidéki jó levegő sem segít... Közben Jb-vel mentek az egymást lelki-támogató SMS-ek, őt sem irigyeltem, de magamat valahogy jobban sajnáltam, pedig ez ritka:)

Továbbá az ált. sulis barátnőmék megvennék a házunkat. Hát nem tudom. Morbid arra gondolni, hogy abban a szobában fognak kamatyolni, ahol én felnőttem meg kártyavárat építettem, posztereket ragasztottam ki nagy műgonddal és odafigyeléssel, stb. Persze még nem biztos, hogy költöznek:)

A Vermes Lovaggal való találkozás kb. végig egy spontán szemtisztulás gyakorlattá vált. Még jó, hogy mire odaértünk az ismerőseihez a koncertre már tudtam magam moderálni, jó pofát vágni, bemutatkozni, rengeteget mosolyogni, Vermes Lovagot bátorítani, normális embernek látszani. Csak előtte nem. Azért így visszagondolva az akkori állapotomra büszke vagyok magamra, hogy össze tudtam szedni magam.:)

Blackness most átváltott. Értem én, hogy most nem jó a pasijának, meg mellette kell lennie, de bazz nekem is vannak problémáim, mellettem is ott kellene lenni, még akkor is, ha nem ezekről a problémákról beszélünk(merthogy jelenleg nincs megvalósítható megoldás). És amikor véletlen szán rám időt, akkor a pasija problémáit hallgatom, meghogy őt mennyire megviseli a szitu. Én meg pislogok okosan és simágatom a haját, ha kell.

Legalább Nary mellettem áll, ez jó. Csak vele meg keveset találkozok.:(

Végkövetkeztetés: a hetem bármelyi napja megnyerheté az "Életem legszarabb napja" címet. De én azért optimista vagyok. És sokkal jobban vagyok, mint pár napja.

u.i.: Aki tudja hogy lehet oldalra "Mit olvasok" bigyót csinálni, az írja meg. De virágnyelven, mert tényleg nem értek az ilyen technikai izénikhez:) Előre is köszi:)

káosz, idegesség, fejetlenség, tudatlanság, kötekedés, akadékoskodás, rinya, majdnem-sírás, töketlenkedés, kilátátalanság, sokfelé szakadás, tönkremenés, ügyintézés, nyomtatványkitöltés, szerencsétlenkedés, láncdohányzás, anyázás, tiltakozás, kib#szás és ezek sokszor ismételve egymásután. De jó, hogy megint megkezdődött a félév... 

Van valaki rajtam kívül, aki tegnap ebédre másfél+fél-féle kaját főzött meg?

Mindezt tök feleslegesen, mert aztán nagyanyámtól hoztak még egy vagon kaját meg bio zöldségeket...

Na ugye, hogy nincs...:)

ő kelti a feszültséget, aztán meg csodálkozik, hogy mindenki ingerült...utána adja a jópofát és mi meg miért nem nevetünk. hát konkrétan azért, mert megalázóan beszélt vele. meg megint mindenhez jobban értett, még ahhoz is, amihez nem. hülye az egész generációm, meg különben is mit eszünk mi....értem én, hogy fáj, hogy 20 évvel fiatalabb vagyok, csak ne már ilyen ócska módszerrel akarjuk kimutatni ezt....

Eltűntem, megkerültem.

Beteg lettem, már gyógyuló-félben vagyok. ma voltam dokinál, remek.

Adminisztrál ezerrel, ügyet intéz, ide szalad, oda szalad, menedzelem Jb ittalvását, újra feltűnt BB (újra nagyon zavaros tervekkel, amik velem kapcsolatosak...)

Egyébként jellemző, hogy amikor 4 emberrel nem akarok találkozni egy buli alkalmával, akkor ebből a 4-ből 3-mal már a bejárat előtt összefutok.:S Szép az élet. Széphajú meg egy gerinctelen féreg állat, aki annyira nem képes, hogy odamenjen Blacknesshez köszönni...

Hallgatom, hogy Budapest nyáron sokkal szabadabb és tényleg. Ehhez képest megyek intézni a sok papírmunkát, hogy rájöjjek, hogy mindjárt vége a nyárnak. Persze megyünk még bulizni, hogy kicsit kihúzzuk a szabadság-szeretem élményt, de én már érzem, hogy már hullanak a fákról a levelek. És sokat fogok még virnyogni, hogy miért van vége:) (majd igyekszem, hogy ne itt:)

Ma sok-sok régi dolgot pakolásztam. Köztük az Exexxel készült első közös képünk. Hát. Facsarodott. És ahogy válogattam a régi CD-ket persze előkerültek az msn-es vallomásai meg sok minden más is. (facsarodott)

update: belefutottam abba a zenébe, amit akkor hallgattam, amikor megismerkedtünk. Aztán most eszembe jutott hány koncerten sírtam permanens 5 számot végig.... Most kicsit hiányzik. Ha itt lenne, nem kellenénk egymásnak.

Aztán Zébéjb rám írt msn-en. Ha tudná, hogy ma dobtam ki néhány oylan dolgot, amit már feleslegesnek éreztem és rá emlékeztetett.

-vége lesz ma a békeidőknek.

-majdnem elfogyott a pénzem teljesen.

-Blacknessék hazajöttek, ez jó.

-hogy most egy darabig nem tudunk találkozni (null pénz + így, hogy hazajönnek null idő)

-még mindig annalájtot olvasok.

abban biztos lehet, hogy Széphajú nem lesz ott a mai bulin. Mert ő oda be nem tenné a lábát, és örömmel tölt el, hogy van egy este, egy buli, ahol ő tutira nem fog megjelenni, hogy leprögessük azt, ami pár poszttal ezelőtt írtam.

Ki volt az a seggfej állat, aki kitalálta, hogy virágból kell teát cisnálni? Igen. A hibiszkusz a legjobb tudomásom szerint is virág. (Igen, mályvaféle.) Vermes Lovag szerint barackos utóíze van. Szerintem simán málna. De ki tudja egyáltalán, hogy milyen íze van valójában a hibiszkusznak? Jb szerint nincs is ennyi hibiszkusz a világon, hogy ennyi rengeteg teát lehessen gyártani belőle...

Voltam könyvtárban, szerencsére nem volt ott Jb nője. Úgyhogy se pörgő-forgó, se szájbaverés, se semmi, csak könyvek, amiket elhoztam.

Vásároltam, főztem csupifinom Vermes Lovag-féle levest, és ennek Nari fog a legjobban örülni, mert mikor fesziváloztunk, akkor kb. napjában 10x elmondtam, hogy olyan csodalevest akarok enni, és már majdnem kikészült tőlem.:) Szóval mostmár nem fogom mondani többet, mert én is tudok olyanosat:) Bár... Szóval, ha optimistán nézzük finom lett. Ha realistán, akkor csomós lett életem első rántása, megborult a cukor, megborult a bors és sok lett bele a tészta, de amúgy király lett:)

Tovább nem bírom magam felfogni. Nem akarok Széphajúval találkozni, nem akarok beszélni vele, nem akarok hallani vagy beszélni róla, de mégsem vagyok hajlandó megkerülni a fél várost, hogy ne legyek a tér környékén, ahol ő szokott. Szerencsére nem volt ott. És várom a pillanatot, amikor elém áll, hogy beszélne velem, de győzködnie kell majd, hogy egyáltalán hajlandó legyek szóba állni vele. (minimum, hogy Blackness is ezt duruzsolja majd közben a fülembe, különben nincs tárgyalás) És beteges módon nézem a buszról, hogy fent ül-e a kedvenc helyén. Múltkor Vermes Lovaggal jártam arra. Biztos, hogy ő (mármint Széphajú) ült ott. Még jó, hogy Vermes Lovaggal voltam és épp siettünk picit, különben még a végén megfordult volna a fejemben, hogy adjak Széphajúnak egy utolsó utáni esélyt, és tudom, hogy nem élt volna vele, és azt is, hogy ez marhára szarul esett volna.

Kiegészít: Ma ettem eddig fél liter Canada dryt, egy börgre csodafinom levest meg másfél sört. Tudok élni, mi?:)

Gáz, hogy ma ébredés után az volt az első, hogy bekapcsoljam a gépet? Itt meg már nem az iwiw-emet/e-mailemet nézem meg először, hanem a blogokat, amiket olvasok? Azt hiszem kezdek kergülni.

Továbbá költöznék Jb-ékhez ez most ugye opcionálisan lehetetlen, mert most Ő költözik hozzánk, hogy legyek kolis, meg emberek közt, meg köz-zuhanyzóban, amit utálni fogok, meg cigizzek a folyosó végén egy sörrel a kezemben, és Indigóherceg megint meginvitáljon Activityzni, meghogy, lemegyek a földszintre és buli legyen, és csak szembe kelljen átmenni csak a boltba, pedig még lift is van, nem úgy, mint itt.

Továbbá költöznék Nemistyúkapóékhoz, de akkor meg méginkább, hogyha Akváriumlakó is jönne, mindenki vissza a régi, jól megszokott helyére, és Akváriumlakóval végre nem veszekednénk, mint akkor és mosogatna is, nem úgy, mint régen, és megint hajnalig löknénk a hülyeséget meg a kártyalapokat és nyitott ajtón keresztül kiabálnák egymásnak, hogy mit meg hogy a játékban, amit épp közösen játszanak és nem érdekelne, hogy vizes a lakás, meg az se, hogy kicsi a konyha meg a kuckóm meg az egész lakás is éshogy mindig beázik a felső lakótól a fürdő meg az előszoba, meghogy a konvektor elé kell teregetni a szárítóra (na nem mindent!:), hacsak Akváriumlakó be nem húzza a szárítót a szobájába. Teszek rá, hogy a kulcsom mindig beragad a középső ajtó zárjába, és örülök, hogy amikor már-már elfogyna a kajám, akkor Nemistyúkapó előhúz valamit a mosogató alatti vészellátmányból, hogy most eszünk valami BMV (Bele Minden Vackot) típusú levest felturbózva ezzel-azzal, ha meg van pénzünk akkor meg rendelünk kaját és orrvérzésig társasáozunk és alig kell könyvtárba menni, mert Nemistyókapónak olyan kincsei vannak, hogy a fél életem rámenne, mire mindet kiolvasnám, és amikor kinézek a függönyömön látom, hogy még ő is ébren van és olvas.

Költöznék na. Nem olyan jó itt nekem.

Ehhez képest ma mennék valahova, de az van, hogy akikkel találkoznék, azokkal már a héten találkoztam és annak is örültem, hogy akkor 8 óra meló után nem küldtek el a halál faszára búsba és találkoztak velem, vagy éppen máshol vannak mondjuk fesztiválozni vagy családi mizérián vesznek részt én meg tegnap is itthon kornyadoztam. Mondjuk le kéne menni a boltba, mert már kenyér sincs itthon. Ehhez képest itt függök, és hallgatom youtube-on (igen, tudom, szánalom) az új felfedezett számot, és látom ám, hogy annyira vannak azon a koncerten, és sokpírszingeshosszúhajú meg narancsságrahajúpánk meg öltönyösinges is énekli, és érzi, és csápol, én meg még csak most ismertem meg ezt a számot, és, ha hallgatom tisztulni akar a szemem.

Azt hiszem ma szánalmas vagyok:
el kellene menni könyvtárba (hogy lélekmegnyugvás legyen), de amekkora mázlim van, tutira összefutnék Jb nőjével és akkor véletlenül egy pörgő-forgó-ugró rúgással szájon ápolnám a csajt a hajammal, hogy mi a picsát keres már megint ott, ami az én helyem és jól kitiltanának. Akkor hova járnék megnyugodni?
el kellene menni boltba, hogy ne haljak éhen. (ha esetleg a nyaralásból hazatérve már csak a hullámat találnák itthon a blog nem íródik tovább) Meghogy legyen Vermes Lovag-féle finomságos leves, amit még megfőzni is kellene.
menni kellene "csakúgy" is, vinnék fényképezőt, hátha szembe jön valami szép.

Ehhez képest, hogy klasszikust idézzek: Itt ülök egy szál pólóban meg majdnembugyiban

Tegnap megnéztem végül egy harmadik filmet is. Ezt jól beajánlottam Vemes Lovagnak, akivel ma is, mint minden nap összevesztünk (nagy pofával azt mondta rögtön 2 dologra is, hogy, ha Ő nem találja a neten, merthogyám Ő ért hozzá, akkor én k*rvára nem fogom megtalálni. Pedig de... és lehet nem álérezte volna magát olyan látványosan olyan megalázottnak, hogyha nem olyan szélesvászonra vetített pofával adja elő ezt nekem, mert akkor én se ennek fényében adom elő neki, hogy MEGTALÁLTAM BAZMEG BLÖÖÖÖ) beszélgettünk és holnap lehet, hogy csodafinomlevest fogok főzni, amilyet csak Ő tud. Persze eddig 2x főzte úgy, hogy én is náluk voltam, és egyszer se láttam rendesen, mert mire beértem a dohányzásból már minden a fazékban volt és már öntötte rá a vizet.:) (Utána pedig nagyon szekszerűen kavargatta, és mivel hím, így egyszerre csak egy dologra tud figyelni, úgyhogy null update-el ettük a finom levest és én már sosem fogom megtudni, hogy hogyan is készül:) Úgyhogy kétes a kiemenetele a honlapi levesnek, de azért szurkolást várok:)

(Nem mellesleg egész nap annalájtot olvastam. Jó:)

Az emberek valószínűleg nem látják rajtam, hogy nem azért vásároltam cigit, hogy aztán nekik odaadhassam.

Rájöttem ki az a Hana Montana (jól írtam?). FÜZETBORÍTÓ!

Egyébként pedig a beteges blogolvasást megfűszereztem régi zenék (én hallgattam régen) hallgatásával. Nagyon nosztalgia. Ma már megnéztem 2 filmet, és még mindig nincs holnap. Ennek örülök.:)

Eddig úgy volt, hogy valószínűleg költözök Jb-ékhez. Erre őt most időlegesen kidobták, úgyhogy Ő költözik hozzánk. Szép az élet, nem?:)

Hogy az a busz hal meg, amivel én jövök haza:) Nem baj, hazaértem. Zümmel jó volt, a zene leginkább szar és nem értem, hogy miért mindig a külföldiül beszélő pasik akarnak engem megtalálni.

Olyan rohadt nehéz dolog volna megjegyezni, hogy nem szeretem a lecsót? Semmilyen formában sem. Egyáltalán nem. Se rizzsel, se pizzára ráégetve, se paprikás krumpliba (apropó: a paprikás krumpli nem attól paprikás, hogy mikor már majdnem kész, akkor a hűtőből a fazékba kúrunk még vagy 3 db TV paprikát...), se sehogy! Olyan eszméletlenül nehéz dolog lenne ezt a dolgot felfogni?

Anyám egyáltalán nem tud főzni...nagyon nem...

Azzzzúúúúúúgyvooooooolt, hogy...

Szóval tegnap szépen találkoztunk Nemistyúkapóval meg Akváriumlakóval. Jó volt. Aztán Al-val elindultunk, hogy majd jól elkísér a buszhoz. Meg dumáltunk....Hajnal 3-ig. Ő dolgozik ma (ám, nem is lesz fáradt:), engem meg reggel a pakolás zaja keltett fel. Mindegy. Megérte, ápoltam egyet Akváriumlakó lelkén. Talán jobb lett neki, meg mostmár majd jobban úgy rendezi a szabadidejét, hogy többet találkozzunk így 3-man. Remélem. Meg mondtam neki, hogy a múltkor beígértem Őt Vermes Lovagnak, aztán meg b*szott eljönni, szóval húzza be a fülét-fogát, mert, ha legközelebb is inkább döglik, minthogy eljöjjön, akkor csúnya világ lesz rá.

Úgyhogy szépen felhívtam Nemistyúkapót meg Akváriumlakót és rám érnek.

Ez mind szép és jó, de ettől nem szőrtelenedik a lábam:(

Mikor már azt hinném, hogy van 1 nap az életemben, amikor nem történik semmi, akkor kb. 3 év ismerettség után Oposszumvadász megkergül és már-már szerelmet vall...Érted? Mikor megismerkedtünk még el is gondolkoztam ezen. Aztán betettem Őt a "Barátok vagyunk" halmazba és barátok is voltunk. Azt hittem csak poén, hogy célozgat a szexre, meghogy mi ketten egy ágyban. Hát rohadtul nem. Ma már ilyet is írt, hogy fontos vagyok, meg szeretetből hív béjbinek... Hát bazz... Most kell ezt? Most? Mikor kb. 3 és fél óra vonatút van köztünk és a fene se tudja hány km? Nem...nem akkor, mikor ott laktunk, és minden reggel egymás miatt keltünk korábban, és egymás miatt feküdtünk le olyan későn, amennyire csak lehetett... Most kellett ezt bazmeg... De én nem fogok megint távkapcsolatban élni, az k*rvaélet...

Pár napja, mikor jöttem hazafelé hajnalok hajnalán (igen, buliból) találtam egy sünit. El akart szaladni, de aztán mégis megvárt. És még azt is hagyta, hogy megsimogassam:) Szerintem a hét egyik legszebb pillanata volt, ahogy térdeltem a fűben és simogattam a sünit:)

"A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
senkit hallhatatlannak"
 

Sors bácsi számlája gyarapszik. Lassan lehetne visszafelé is fizetni... Este pedig belekapaszkodom egy üvegbe, ami Martini, túlesek a Széphajúval való találkozáson és egész nap énekelem a fejemben, hogy "Mindenütt jó, de messze a legjobb!" És remélem tényleg így lesz. (A városkámban való Vermes Lovagos utazáskor már bejött. És nem törlődött le a képemről a vigyor egész addig, amíg szembe nem sültem a ténnyel (igen, direkt és szándékosan írtam így), hogy haza kell jönnöm. Most kicsit megint szabad. Egész ma estére. Aztán megint vissza a "kisrabszolga-létembe".

-Visszatértem a nagy utazásból. Jó volt. Vermes Lovagnak tetszett a városom. És majdnem kicsordult a könnyem, mikor ugyanannál a padnál ültem, és onnan ugyanazt a fát láttam onnan. Csak az a régi barát hiányzott velem szemben a képből. (Vermes Lovag nem ült le velem szemben. Szerintem érezte, hogy az nem az Ő helye.) Meg ittam ugyanonnan, ugyanabból a gépből, ugyanazt a kávét, ugyanolyan volt. Még mindig nagyon finom. És majdnem sírtam. Mert az életemnek egy nagyon fontos része volt az a hely. És az a kávé minden reggel, hogy felébredjek, míg régi baráttal beszélgetek, és minden este, hogy tudjak tanulni és olvasni. Vizes volt a szemem. Valamint voltak nagy Vermes Lovag-megismerős beszélgetések, és én is megint elmondtam egy csomó olyan dolgot magamról, amit eddig még nem. Utolsó nap már nagyon rossz volt a hangulatom. Egyrészt mert haza kellett jönni. És ott jobb volt. Másrészt meg Vermes Lovaggal tényleg annyira "együtt voltunk". Kicsit olyan volt, mintha ő is le tudta volna rakni a problémáinak egy részét és nagyon várta az utazást is. Azt hiszem nem csalódott. Másrészt meg reggel mikor már késésben voltunk és pakolni kellett volna felrémlett a fejemben a múlt. Hogy mennyire gyűlöltem, hogy mindig elkésünk mindenhonnan. És mindig apám miatt. Mert anyu összerakta magát, összerakott engem, mindig időre, csak valahogy apámnak nem sikerült sosem a borotválkozászuhanyöltözés kombót elvégeznie időre, mert mindig akadt valami fontosabb dolga. Így késtünk el esküvőről, születésnapról, iskolai rendezvényről, vagy akárhonnan, és mindig nekem égett a pofám, miatta. És nem volt olyan őszinte, hogy segítek a gyakorlatlan Vermes Lovagnak pakolni, holott az én cuccom már rég kész, és már menni kellene, de ő még fogat mos. Mert erre gondoltam, hogy hogy utáltam ugyanezt régen... De nem csak ettől voltam olyan lehangolt a visszaúton. Kicsit elmúlt a varázs, amit ketten csináltunk. Tudom, hogy majd visszajön, csak akkor olyan rossz volt az elvesztésének az érzése.

-Blackness átküldte a múltkori ütközés képeit. Hát... Nem jók, viszont ma este sztorikat cserélünk egymással és leöblítjük ezeket jófajta finomsággal:)

-Tegnap este még beszéltem Vermes Lovaggal. Olvastunk horoszkóp-jellemzéseket, az enyémet is. Már az első mondatra azt írta, hogy tuti illeni fog rám, mert ez is nagyon igaz. Én csak pislogtam a gép előtt, mert én annyira nem érzem, hogy azok a jó tulajdonságok tényleg annyira meglennének bennem, mint ahogy Ő írta. A rosszakat persze tagadta:) Még nem cseréltünk képeket, viszont a városkámban mutatott nekem zenéket, amiket szeret és elmesélte, hogy milyen történet fűződik hozzájuk. Én meg küldtem neki egy én-fajta régi zenémet. (Nem hitte el, mert szerinte én csak egy bizonyos fajta zenét hallgatok, amit ő nem szeret, hiába mondom, hogy nem így van.) Nagyon meg volt lepődve, mert ez a zene nagyon elütött attól a képtől, amit ő kialakított magában rólam. Pláne a történettől, amit meséltem mellé. Hogy honnan van a zene, kitől, miért, és miért volt fontos nekem az a zene, és mit jelentett nekem akkor, meg, hogy mikkel párosítva hallgattam:D Éles a kontraszt:)

-Közben Blackness cibálna kedden bulizni. Mennék, mert már (én ingerküszöbömhöz képest) régen voltam, meg kedvem is lenne menni, csakhát... Nagy eséllyel ott lesz Széphajú (akinek még lógok ajándékkal és most úgy áll a dolog, hogy azon túl, hogy átadom neki nem akarnék vele többet beszélni.). Széphajúval most úgy áll a dolog, hogy haragszom magamra. Igen, érzem én, hogy paradox, hogy ő a fasz, meg ő használta ki a jószándékomat meg a barátságomat, és most, hogy már nincs vész, hirtelen "túlaggódok és ez neki sok". De mégis magamra haragszom, mert tudnom kellett volna. Nem kellett volna közel engedni. Akkor most nem érdekelne ez az egész. Aggódni sem kellett volna, meg Terézanyát játszani sem (apropó, valaki irtsa ki belőlem azt a nőt...), meg jófejnek lenni sem. Hanem tudod mit kellett volna? Azt kellett volna, hogy mikor Blackness szarul volt és iszogattunk, utána nem törődni a kölyökkel. Azt kellett volna. És szépen lefokozni "heló-szia"-ra. És akkor most nem lenne az, hogy rágom a körmöm, hogy merjek-e kedden bulizni menni, mert mennék én, csak ott lesz és, ha nem beszélünk, szar hangulatom lesz, ha beszélünk, akkor meg egész este fogunk (Terézanya on) és akkor minden lesz, csak bulizni nem fogok, és megint én leszek szomorú, mert az ő élete szar. Azon már időm se lenne keseregni, hogy az én életemen mit kellene javítanom.

Úgyhogy most visszajátszom az agyamban azt, hogy messze vagyunk és gondtalanok, és sétálunk, és sokadszorra lefotózom az árnyékunkat, és mondom neki, hogy melyik épület micsoda, és milyen legendék keringenek a városban róla, és mit csináltam néhány éve itt és ott és kivel és Ő hallgatja, mert érdekli és jó nekünk, mert süt ránk a nap és beszélgetünk sokatsokat nagyonsokat.

Visszajöttem, jó volt. Nosztalgia, életérzés, meglepődés, felismerés, újraélés, beszélgetés, fényképezés, mászkálás, elfáradás, sokáig beszélgetés. Jó volt, na.