Blacknesst hatalmas csapás érte. Úgyhogy egy hatalmasan hosszú lelkizős beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy ma este (is) bulizni megyünk. Szóval, aki keresne, ne tegye:)
Másrészt meg kellett nekem iwiw-en túrkálni, mert találtam olyan rég nem látott embereket, akik akkor, amikor régen láttam őket (és nem véletlen, hogy mostanában nem) nagyon sokat bántottak. Most meg olyanok, amiért engem bántottak. És nem mondom, hogy megérdemlik, de az orrom alatt eldörgölök ez wehehehehe-t. Csak úgy kárörvendés címszó alatt. Mert én azóta is együttélek magammal. (lehet nekik is jobb lett volna, ha együtt élnek velem;) Ők meg most sajnálják magukat, hogy jajj... Én meg nem sajnálom őket. Ők se sajnáltak engem, belerúgni meg könnyű a másikba. Én meg megállom, visszatartom:)
