(Hold(fény)tenger)

Az úgy volt, hogy már hónapokkal jó előre meg volt beszélve a mai buli.

Csak aztán az elmúlt napokban tanulni kellett, én meg bíztam Blacknessben, hogy jó. Csajbuli. Aztán szép lassan beszivárkott a történetbe az új pasija. Én mondtam, hogy nem aaaaa nagy buli volna a legalkalmasabb, hogy megismerjem a pasiját, analizáljam őt, hogy vajon pszichopata kéjgyilkos-e (imádom ezt a szót:). Merhogy buli, meg gőz-túlnyomás-kieresztés. Hát lófaszt. Tegnap Blackness kész forgatókönyvvel állt elém a MI bulinkkal kapcsolatban. Mert ők már a pasijával olyan kurvajól kitaláltak mindent a MI KETTŐNK bulijáról. (persze tudja, hogy rühellem az ilyet, de nem baaaaaj). Úgyhogy a csajbuliból lesz nem csajbuli. Normális törzskocsmában-ivás helyett csövesnekérzemmagamat-ivás. A pasija elhozza egy haverját (mert ő ám nem szereti azt a zenét akkor meg mi a gecinek jön? Blacknesst velem ellentétben úgyis látja minden nap). Érted? Mi van? Már a pasik is párossával járnak h*ggyozni? Jaj, de Blackness majd úgyis velem lesz a koncerten aha...sejtem... meg utána a bulin is velem lesz ja, igen... csak néha majd odamegy a pasijához néha?. Már leszarom-elven mondtam, hogy jó, mindegy, jöjjön az egész brancs...mit bánom én....meglépek a gecibe és kész. De aztán kiderült, hogy tényleg jön az egész kib*szott brancs. Majd a koncert után. Mert ők se szeretik ezt a zenét, de azért lejönnek. Blackness szerint milyen jó, mert legalább megismerem őket is. Hát igen. Pont erre vágytam, hogy őket is megismerjem és egész este bájvigyorogjak meg sziporkáztassam a humoromat nekik. Neeeeeem azt akartam ám, hogy n+1 sör után végig tomboljam az éjszakát....dehogyis....olyan jó, hogy Blackness belelát a fejembe... És a kegyelemdöfés: Mivel ott lesz a pasija, Nekem nem kell őríznem Blacknesst. (mert úgy szoktam)
Ennek két kimenetele van:

1.) A pasija rajtunk fog csüggeni, mondván, hogy őrzi Blacknesst. Ez a verzió szar. Nekem ne legyen ott, pont nem azért megyek, mert rá vagyok kíváncsi.

2.) A pasija nem fog rajtunk lógni, akkor meg megint csak én őrzöm Blacknesst, ahogy szoktuk és akkor a fél estém azzal megy el, hogy levakarom róla a megindult nyálelválasztású faszikat.

Szóval kurva jó lesz. Alig várom. Ja, és mindeközben még vigyorogjak az összes többire, hogy "Nem, Blackness barátnője nem egy morc csaj és nem, nem rühelli a világot, csak kicsit most vizsgaidőszak van és a könyvek jelentik most a társaságot neki már vagy 3 hónapja, úgyhogy most kicsit antiszoc, de csak kicsit."

Ezen felül:
- Vermes Lovag eltűnt, de tegnap este visszatért és vidám volt:) Olyan jó a humora, kár, hogy alig veszi elő. Viszont eszméletlen jót dumáltunk. Nem lelkiset, mert az egyikőnknek se tett volna jót. Viszont felvidított.
- Jb pillanatnyilag szublimált. Lassan elő kéne Őt vakarnom.
- Találkoztunk Győzővel. Épp jókor járt erre, mert egy kétsörösbeszélgetést megejtettünk. Hát...derültek ki számára érdekes dolgok:) Néha jótékony, ha az ember elfelejti az alkoholmámoros pillanatainak egy részét. Aztán vicces, mikor ezek kiderülnek:)
- Előkerült Oposszum-vadász. Már jó régen beszéltünk. Most is csak azért jött, hogy leb*sszon, hogy sose érek rá. Aztán jól megbeszéltük. Azért azt nem felejtem el neki, amit tett értem. Ideje, hogy törlesszek. Meg egyébként is. A barátság olyan kötődés, amit nem rág el az idő. Szerintem.
- Akváriumlakó meg Nemistyúkapó olyan aranyosak voltak, mikor a múltkor összeültek sörivás céljából, akkor felhívtak. Csak nekem itthon kellett rohadni a könyvek fölött. De vizsgaidőszak utánra már el van irányozva egy velem-sörözés is:)
- És, ha már a könyvekről szó esett. Hát igen, mostanában velük a legszorosabb a kapcsolatom. Komolyan néha úgy érzem magam, mintha jogra járnék vagy nem tudom. Ők tanulnak ennyit, nem?:) És közben meg nem is járok oda, csak én is annyit szívok. Mindegy...Hónap végére túlleszek ezen a sok izén... És akkor jól megünneplem, hogy ennek is vége. A jegyzeteimet leöntöm sörrel. (na jó, aztán talán mégse...inkább a k*rvák vére folyjon patakokban, mint a sör, hogy egy régi klasszikust idézzek:) Úgyis van azokon már minden, kaján, gyümölcsleven át minden. Asszem most ennyi. Sikítanak könyvek, hogy hiányzom:) Szerintem hűségesebbek, mint sok pasi. Vermes Lovag szerint meg a könyvek nem viszik le a szemetet:) -a pasik se....:)

Olyan göndörhajú sráccal álmodtam, hogy elvarázsolt a hangja.:) Mostmár csak annyi kellene, hogy szembe jöjjön az utcán:)

(Aki ismeri, szóljon nekem!:)

Valahogy éreztem, hogy most fog eljönni. A vizsgaidőszak vége felé, amikor már tudom, hogy nem sikerül a 2x nekiugrós, sokattanulós vizsgám. De nembaj, felálltam, csináltam tovább. És éreztem az erőt magamban, hogy de igen, a többit is meg tudom csinálni. Akkor kerültek ilyen doglok, hogy nem kapok kreditet az egyik tárgyért, meghogy a szocializmusban odakövült köcsöggeci szeminárium vezetőm a műfogsorával akkor is ki fog cseszni velem, és nem fog nekem olyan jegyet adni, amit érdemlek, mert nem és kész. (erről tudnék mit írni szülői megközelítésben, csak nem fogok) Így, hogy aludtam rá egyet (alvásról majd később), már nem haragszom rá annyira. Mert én ilyen vagyok, hogy nem haragszom, mert az árt nekem, de nem felejtek. És én nem úgy fogok belerúgni senkibe, ahogy ő belé. Én csak egy tűszúrást adok vissza. De az olyan is.

Az alvásról: az már régen nem jó, ha az ember naponta kb. 3-5 órát alszik, 2-3 órás turnusokban. Pedig ezt csinálom, Mert bűntudatom van, hogy nem tanulok. Úgyhogy csak akkor teszem magam vízszintesbe, ha már érzem, hogy tényleg nem bírom továbbcsinálni. De a tudat alatt mondja a fejemben egy gonosz manó, hogy "most is tanulnod kellene". Anyáméknak meg semmi sem elég. Persze, " el kell mélyülni benne", meg "nem most kellett volna elkezdeni", meg kurva sok hasonlóan "hasznos" tanácsot adnak ám, mikor éppen baszogatnak. Mert nekik semmi sem elég, és én különben sem tanulok. Mert nem tűnik fel nekik, hogy amikor ők este lefekszenek én tanulok. Mikor reggel felkelnek, még akkor is. És nem esik le nekik, hogy közben nem szólt az ébresztő. De azért tanulhatnék többet is. Nem járok sehova, max vizsgázni. Nem iszok alkoholt, nem hallgatok zenét. Tanulok. Mi a fasz kell még? Mostmár tényleg el kell költöznöm, mert, ha nem látják, akkor nem tudnak basztatni (mondjuk akkor meg pont azért fognak, mert mégjobban nem látják), csak akkor legalább nem fogom ezt hallagni 24/20-ban.

Továbbá, amit akartam a múltkor:
Kicsit kezd már rendszeressé válni, hogy mindenhonnan elkések. Nem, nem vizsgáról, lélekmentésről. Pár napja felhívtam Jb-t, hogy de rég láttam, összefuthatnánk-e. (Ő ugye nem szokott ráérni általában, mert eléggé elfoglalt, úgyhogy mindig valami későbbi időpontot jelölünk ki) Rendhagyó módon ráért. Ez már gyanús volt. meg a hangja is. Elmentem hozzájuk, átbeszélgettük az egész éjszakát (vizsgáztam aznap, dolgoztam utána, már úgyse tudtam volna tanulni, és kellett egy kis lazítás) sörrel a kezünkben, és kiderült, hogy előző nap volt a mély ponton. Kérdeztem, hogy miért nem hívott fel (jó, nagy eséllyel azért, mert konok és büszke, és nem mutatná, hogy most épp gyengébb, mint egy acélszobor). Mondta, hogy gondolt rá, meg az anyuja is felsorolt 3 embert, hogy kitől lehetne jobban, hívja fel valamelyiket és közte voltam. (a csaja, egy másik csaj, aki ott lakott a koliban meg én) De engem nem hívott, mert biztos tanulok. (végül mást sem) De szakítottam volna rá időt. Esküszöm, még akkor is, ha megbukom. Úgyhogy elkéstem. Már csak tűzoltani tudtam. Dumáltunk, ott aludtam, lélekmentettem, jó volt, hazajöttem.

Mikor hazajöttem, Blackness hívott. Kiderült, hogy ő akkor volt totál padlón, amikor Jb-éknél voltam. Nem hívott, mert biztos tanulok....:S (azért a barátaim szerint mégis csak csinálom, nemúgy anyámék szerint) Tűzoltás. Megbeszéltük, hogy hogy készülünk a vizsgájára egy olyan tárgyból, amihez nem igazán van tehetsége (meg kicsit szerintem kevset is tanult). Bementem vele vizsgázni (Vermes Lovag valami elképesztő módon rugalmas volt, ami nem jellemző rá, bár így meg ismét két tűz közé kerültem), és Mázlijára pont 2 olyat húzott, amit előtte délelőtt beszéltünk meg, így legalább volt valami fogalma a dologról, meg tudott róla beszélni, úgyhogy kapott egy "halvány kettest".:)

Amíg Blackness vizsgázott Vermes Lovaggal voltam. Szegényem. Olyan levert volt, mint egy szomorú otthonából elkergetett kiskutya. Mindent megpróbáltam, remélem mostmár rájön lassan, hogy azért vagyunk barátok, hogy bajban hozzám forduljon nyugodtan. Csak mondjuk ő meg másképp lett nevelve. És a belső harcai fel fogják őt emészteni, ha nem engedi ki soha a gőzt. Én meg azt nagyon nem szeretném.

Tanulság: Mindenhonnan csak egy nappal kések el.

Már akartam írni, de most permanens időhiányban szenvedek, addig tanulok, míg reggel nem lesz, szürcsölöm a kávét, és amikor nem tanulok és nem alszom, akkor Blacknesst készítem fel a vizsgáira. Szóval maj'jövök. Lesz mit írnom:)

Most fejeztem be a Terézanyut. Már olvastam, középiskolás koromban, érettségire tanulás helyett. Ez lehet egy ilyen alibi könyv, hogy ne a jegyzetek felett görnyedjek?:) (Forsyth is van. Most megint Ő következik majd. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem bírom ki olvasás nélkül...)

Már gyógyulok. A bukott vizsga története pedig most következik, az előrejelzésnek megfelelőlen.

Előszó
Szóval Hfv tanult. De tényleg sokat, éjt nappallá téve. Az első vizsgán megbukott, jó, nem tragédia. A második vizsga kevesebb, mint 2 hét múlva. (Jó, közte volt egy másik, de arra csak 2 napot pazaroltam.) Úgyhogy azokat a napokat mindmind annak az utálatos valaminek a tanulására szántam, amire én nagyon nem vagyok kitalálva. (Közben volt egy buli, ahova Blackness elcsábított. Akkor már nagyon sok napja nem találkoztunk, hiányoztunk egymásnak, meg közben ő volt egy vagon bulin, míg én ugye vizsgaidőszakban tanultam. Én meg már kezdtem elég erőteljesen az őrültség jeleit mutatni...Mert bent rohadtam a lakásban. Napok teltek el, míg levonszoltam magam egyszer a Duna-partra, másnap elcsábultam a koncertre. Bocs.) Csütörtökön még segített nekem Vermes Lovag (mert ő okos is, nemcsak lovag), Blackness itt aludt (jó, mondjuk tőle kicsit több/másfajta segítséget vártam volna, de mindegy, nem ő a hibás, mellettem állt). Este még SMS ide-oda Vermes Lovaggal, már beígérte a jutalmamat (meglepi, de kitaláltam mi az:), meg megbeszéltük, hogy igen, másnap sokat rá fogunk érni egymásra a vizsgáink közepedte és majd támogatjuk egymást, merthát igen.

AAAAAAA történet:
Reggel Blackness bekísért vizsgázni. Nehéz volt. Nagyon. Nem tudom, hogy utolsó vizsgaidőpontra miért kell a legszivatósabb feladatsort hagyni. Aki ott van valószínűleg egyszer már megbukott, de nem baj, most majd jól megint. És mikor láttam, hogy erre meg arra nem fog időm jutni...Hát már éreztem....És akkor hallottam, hogy omlik bennem a világ. Amit 2 hét alatt sok-sok órányi tanulással téglánként hordtam össze: hogy képes vagyok megcsinálni. Kitették a megoldást. Semmi nem volt ismerős. Beszéltem Vermes Lovaggal telefonon, korábban végzett. Valahogy hallhatta a hangomban, hogy most jobb, ha ő jön, és nem én megyek. Addig egy-egy kósza könnyet elnyeltem, míg Blacknesst meg anyámat is tájékoztattam a várhatóan csúfos eredményről. Vermes Lovag megérkezett. Annyira láttam a szemében...akarna segíteni, csak nem vizsgázhat helyettem. Megnéztük együtt a megoldást, akkor már jobban eszembe jutott, hogy mi az, amit jól csináltam, amire nem jutott időm, és amivel sokat szenvedtem. Reménykedtem, még egy jóindulatú pontozással még meg is lehetne akár. Mindenki mondgatta, hogy HÁTHA. Hát bazmeg, utólag már mi a f*szt reménykedjek? Meg van írva, kész. Már nem tudok bemenni, hogy "Csókolom, ott azt még egy kicsit átjavítanám, ha nem gond, jó? Csak egy kegyelem-kettest, léccimár! Vermes Lovagnak kiadtam az utaítást, hogy egyrészt nem akarom, hogy szóba kerüljön a vizsga (ez azért nem sikerült maradéktalanul), másrészt meg, ha sírnék eszébe ne jusson megölelni, mert akkor majd jól azt hiszem, hogy most akkor már szabad sírni, és akkor egy hétig nem hagyom abba. És az még csak-csak, hogy nekem eszméletlenül ciki lenne, de ő iszonyú kellemetlenül érezné magát. Úgyhogy így elfolydogált a nap, hogy sokat beszélgettünk, néha egy-egy könnycsepp elgurult az elmúlt 2 hét munkájára meg a vizsgára gondolva. Ő még reménykedett, én már nem. Jól tettem. Igazam lett. Jó volt, hogy velem volt. Sokkal árvábbnak éreztem volna magam egy ilyen hatalmas kudarccal, ha ő nincs ott. A tehetetlenségével együtt is. (Neki egyébként sikerült, legalább az ő eredményeinek örülhettem.) Igyekeztem vidám lenni, de azért néha rámtört a "csak kóválygok és nem tudom hova megyek, mit nézek, mi van előttem és kinek megyek neki"-érzés. Aztán oldalra néztem és jött mellettem. És tudtam, hogy biztonság van, még, ha már nincs is talaj a lábam alatt. De van egy sziget, ahova még elléphetek a levegőből, mielőtt lezuhannék. Ő volt Vermes Lovag.

Utóhang:
Találkoztunk Blacknessel, nálunk aludt. Tanulunk tovább, más vizsgákra. Kocka fordul: én segítek neki. Közben pedig bizonygatja, hogy deeee igen, sííííírjam csak ki magam, mert én se lehetek mindig erős. De igen. És azóta sem sírtam. Anyu Blackness füle hallatásra kijelentette, hogy kidobott pénz ez az intézmény, ha nem tudok ebből a tárgyból levizsgázni. (Mikor közöltem, hogy megbuktam, visszaírta SMS-ben, hogy majd legközelebb. Úgy látszik hiába ugattam el neki 157x, hogy ebben a félévben ebből a tárgyból nincs legközelebb. Jó, hogy figyel rám.) Én meg úgy rákérdeztem, hogy az a sok energia, amit belefektettem a tárgyakba, az semmi? Válasz: Hát, nem semmi, az fontos, dehát a pénz...
Vermes Lovag írt SMS-t, hogy nála marad a jutalom-ajándékom. Mondtam tegye el a szülnapomra (cirka 2 hónap), úgysem érdemlem meg. Ő mindenképpen próbálja bizonygatni, hogy de. (Merthogy én mindent megtettem.) Ez kedves tőle, de akkor sem. Megdolgoztam érte, de nem érdemelem meg. Blacknesstől sem fogadtam el a szokásos jutalom-nasinkat, amit mindig együtt eszünk meg. Azt sem érdemlem meg. Most pedig készülök tovább a többi vizsgámra, próbálok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi és nem egy láthatatlan tőrrel a mellkasomban mászkálnék vegetálva. Mert mindig tovább kell menni.

A víz alatt vagyok. De ez nem az a csodálatos színes tengeri világ, ahol ezerszínű halacsok meg korallok meg növények úszkálnak körülöttem. Ez egy büdös mocsár. Fogy a levegőm, de ki fogom emelni a fejem a vízből, még mielőtt megfulladnék. Mert így döntöttem. (Bár mostanában az ilyen irányú döntéseim nem nagyon teljesülnek.) Mostmár komolyantényleg.  

- Megbuktam a vizsgán. Igen, hihetetlen, hogy két hét gyakorlás (és tényleg reggeltől estig) eredménye egy nagy büdös semmi. Pedig nem vagyok hülye. És tényleg tudtam. Csakhát, ha g*ci vizsgafeladatsort akarnak összrakni...akkor sikerül nekik....:S

- Ettől eltekintve tartottam magam. Néha egy-egy könnycsepp legurult az arcomon, de nem sírtam. spártai voltam. Azért jó volt, hogy aznap olyan sokat volt velem Vermes Lovag. Legalább volt indok, hogy tartsam magam és ne sírjak. Mert én olyat nem szoktam. (Blackness szerint én se lehetek midnig erős. Szerintem meg de.) De erről a napról majd még írok egy teljes bejegyzést. Ha végre még egyet alhatok rá, és már nem fog ennyire fájni ez az egész.

-Már csak 6 darab vizsgám van a hónap végégig. (Igen, aki számol, az észreveszi, hogy átlag 4 naponta lesz egy vizsgám. Gondolom sejthető, hogy kitörő a lelkesedés, roppantmód motivált vagyok és van ám kedvem tanulni egy ilyen "szép" eredmény után....:S

-Izgulok Vermes Lovagért. Ő is megmérettetésen van most is. (Az úgy hülyén hangzott volna, hogy őt is megmérik:)

-Blackness itt aludt, hogy tanuljunk. Este nagy filozofa-ültetés meg annak az elemzése, hogy melyikőnk miylen és miylen történeti okai vannak annak, hogy így alakult ki a személyiségünk.

-Csinálhatom újra az egész tárgyfelvételes mizériát, nézhetem újra az óráimat, hogy midnen meglegyen meg ne legyen ütközés, pedig már azt hittem kész. Hát rosszul hittem.

Azt hiszem most csak ennyi. Ez is csak azért, mert már régen voltam. (És látom ám, hogy idenéztek néha:) Nagyon kedves Tőletek:)

Amikor megtelt a fejem a könyvek, jegyzetek és akármik tömegével, akkor jót tett a séta. Kiültem a Duna-partra Enyát hallgatni. Mert az jó. És addig ültem ott, amíg rá nem telepedett a lelkemre a nyugalom, és a szúnyogok hada körbe nem vett. (igen, engem ők nagyon szeretnek vacsorára...) Néztem a vizet, és hallgattam a zenét. És nem törődtem az elmúlt napok hozdalékával.
 

Hogy Hsz felhívott, és nekem kellene megoldani néhány ember problémáit, mert beszéljek már velük, meg csináljak már valamit.
És Győző telefonhívása sem érdekelt, hogy az ő problémáit oldjam meg.
És nem választok Blackness helyett az akárhány hódolója közül és nem, nem akarok Vermes Lovagnak segíteni semmiben, mert nem hagyja. Nem akarom meghallgatni, mert úgyse mondja el. És nem rédekel, hogy elvárja, hogy tudjam, amit nem mond el.
 

Nem, akkor ott nem akartam gondolatolvasni, problémamegoldani, lélekápolni. Mikor pár napja én álltam a szakadék szélés Blacknesst kerültem, mert belelökött volna (semmiképp sem szándékosan, de az eredmény a lényeg). Vermes Lovagnak csak örültem, adta az aggódódót, de nem tett semmit, hogy nekem jobb legyen. Hsz nem volt sehol, Győző sem.
 

Én meg most önző leszek, és igen, magammal fogok foglalkozni. Mert az én problémáimat senki nem oldja meg helyettem. (Ezt eddig is tudtam, és nem is vártam senkitől, de ennyire magamrautaltnak már régen éreztem magam. Most sok a kaki, és mostmár tényleg el kell lapátoljam.) Nem vizsgázik le helyettem senki, és nem harcolja le senki az én háborúimat, hogy ne nekem kelljen. Eddig az energiámat másokra fordítottam. Nem térül meg. Most a saját érdekemben fogom használni őket, és nem érdekel, hogy kit mennyire fog ez bántani, mert mikor ők feljebb kerülnek úgy, hogy én tartok nekik bakot én maradok lent. Aki menni akar, menjen, senkit nem tartok vissza, és nem kötelező senkinek, hogy a barátom legyen.

Most nekem is kapaszkodni kell. Mondjuk a Duna-partra Enyát hallgatni.

Igen, mikor tegnap megtelt a fejem a tanulással, akkor úgy döntöttem, hogy jöhet egy kis lazítás. Jól felmentem a chatre, jó hosszú idő után. Az emberek tényleg ennyire hülyék? (Vagy csak az a hülye, mint pl, aki azt hiszi korábbi tapasztalataiből adódóan, hogy van ott egy-két ember, akivel lehet alapvetően normális beszélgetést is folytatni?) Egyszerűen nem tudnak kapcsolatot teremteni. A férfiak többsége nem tud udvarolni, de még csak beszélgetni sem, sőt nem ért magyarul... Leírom neki, hogy nem, nem akarok pasit. Nem baj, ő szeretne barátnőt, nem baj, csak beszélgessünk. Aztán, ha másnap megkeresem, mert azért elég jól eldumálgattunk tegnap, akkor hisztizik, hogy miért nem mondom meg a nevem. Hát képzeld, nem mondom meg. Mert lehetsz te akár egy pszichopata kéjgyilkos is, aki rámtör éjnek évadján, hogy egy porcelánbögre cserepivel felhasogassa a bokámat. Nem, nem mondom meg a nevemet két nap után... Rohadjak már ketté, de tényleg....

Azt álmodtam, hogy megbukom a következő vizsgámon... Ami azért nem jó, mert már régóta készülök rá és egyszer már nem sikerült. Muszáj sikerülnie. Álmomban még sírtam is...Felébredve csak majdnem. Vermes Lovag azért bíztat, meg Blackness is, pedig mindketten látják, hogy milyen tehetségtelen vagyok ehhez az egészhez... Aranyosak. Én meg át fogok menni a vizsgán legközelebb. Csak nem kellene ilyen f*szságokat álmodnom...

Úgy érzem magam, mint egy elszáradt és lehullott falevél. Fúj a szél a kietlen és üres utcákon, odaütődök a házfalaknak, visszapattanok, sodródok tovább. Az aszfalnak ütközök. Fájnak ezek az ütközések. De a szél nem áll el és mindig, mindig tovább visz. És semmit nem tehetek, ami befolyásolná az utamat, hogy hova tesz le a szél. A többi falevél még kényelmesen csücsül a fán, de én már sodródok. A többiek meg vagy észre sem vesznek, vagy röhögnek rajtam, mert én "gyengébb" vagyok, mint ők. Lehullottam. Ők még nem tudják, hogy egyszer őket is elfújja a szél.

Mostanában annyira azt mutatja az élet, hogy minden erőfeszítésem hiábavaló, mert semmi nem sikerül. Pedig tényleg csinálom és teszek érte és pozitívan állok hozzá...és nem. Azért sem. És igen, kezd nagyon elegem lenni. Egyszer jól megunom, és nem fogok semmit csinálni. Akkor legalább tudni fogom, hogy "megérdemelten" csapódtam az aszfaltnak.

És ebben a szituban a Mázlista Blackness áll és nézi az örök szerencsétlen Hfv-t, hogy igen, megint lent van.... Blackness nem tud segíteni, ez neki kudarc. És nem érti azt sem, hogy most nem tudok vele lenni. Hogy ne lássam az arcán a csalódottságot azért, hogy akar segíteni, de nem tud. Hogy ne lássam, hogy neki megint minden sikerült, pedig ugyanannyit vagy kevesebbet tett érte. Hogy ne merüljek már el megint a trutymóban jobban, mint amennyire már egyébként is. Ebben a helyzetben (is) Vermes Lovag a gyógyszer. Ő nem tudja, de rengeteget segít nekem. valahogy mindegy miről beszélünk, de megnyugtat vele, mert tudom, hogy van. Megijedne az élménytől, ha rájönne mennyire fontos barát Ő nekem. Blackness meg szerintem kezd irigy lenni rá. Talán érzi. (Pedig egyikőjük sem fontosabb a másiknál, csak egyszerűen most Blackness nem gyógyszer.)

Tegnap Vermes Lovag kimondta, amit már eddig is tudtam. Sokat gondolkoztam ezen mostanában és valószínűsítettem, hogy így fog történni, de így, hogy kimondta...olyan végleges... Nagyon keveset fogunk tudni találkozni. És ez nagyon nem lesz jó nekem. (Neki se, csak ő majd jól elnyomja) Elfutotta a könny a szememet. De ott maradt. Nem szoktam sírni. Tegnap meg nem volt szabad. Pedig belül folytak a könnyeim.

Kiegészítés: Zenét hallgatok, meghallom:

"Amikor a levelek sírnak
és a fákon táncol a szél"

Nem lehet véletlen.

Blacknesséknél tanyázok. Tanulunk. Pár napja nálunk voltunk. Anyum is kedves volt (persze csak önmagához képest:)) Most ennyi. Majd jövök:)

Csaltam, elkezdtem olvasni Forsyth könyvét :$ Még szerencse, hogy eznem olyan jó, mint a többi, különben nem tanulnék és nem aludnék semmit.

U.i.: A Hamu tantárgyfelévteli rendszer kitalálójának k*rva anyját, hogy nem működik ez a halom szemét.

Tegnap átvedlettem pszichológusba. Először Vermes Lovag (néha olyan kérdései vannak, hogy elég nehéz rá válaszolni), aztán Blackness pénteken szinglivé válik, Győző meg tegnap vált azzá. (Igen, szegénynek nagyon besikerült a tegnapi nap.:( Szerencsére az őrültségeimmel legalább sikerült kicsit felvidítani.:) - az álmodjon arról, hogy az egyik kezében vattacukor a másikban meg szappanbuborékfújó témakör legalább kicsit megnevettette és ezek után valószínűleg hiába próbálnám bizonygatni, hogy én már a 20-on túl vagyok:) . Természetesen előkerült a legutóbbi buli témaköre is...:S )

Én meg most ülök a gép előtt tanulok illetve kellene, hogy csúnyagonosz nagy aranyköpő mesternek (Ugyebár az egyensúlytalanság azt jelenti, hogy nem egyensúly...) a szemétmódon összerakott ZH-ját teljesítsem. Ehelyett blogot írok, karikás a szemem, elgyötört a képem, már ittam 2 kávét és segghülyének nagyon butának érzem magam. Jó ez a mai nap is, nem?:)

Jóból is megárt a sok, de....a rosszból a kevés is méghamarabb....:S

Vermes Lovag segítsége nélkül még itt se tartnék... Még jó, hogy kettőnk közül legalább Ő okos!:)

Anyu feltette a tűzhelyre főni a kávét. (igen, este, merthogy én meg tanulok, mikor a normális emberek alszanak:)) Aztán szépen ott felejtődött. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy fura szagot érzek.
Hát leolvadt a kávéfőző füle. Ráfolyt a tűhelyre...(amit én késsel jól meg is próbáltam lekapargatni, még melegen...dehát...:) Szerencséte villanytűzhelyünk van, úgyhogy (még) nem gyulladt be a cucc:) De faszául köd volt, meg pfúj szag.

Nem örültem volna, ha benn pörkölődök a lakásba!:) De mibe, hogy ez is csak nálunk történhetett!:)

- Picsás én: Vettem tegnap cipőt és olyan szép:)
+ Normális én: Persze megint nem vittem túlzásba a keresést. Működött a "Leszarom, rámjön"-típusú vásálási módszerem.

- Picsás én: Tegnap összefutottunk a ribikkel és 100%-os narancslevet ittunk és megcsodáltuk az új cipőmet:)
+ Normális én: A narancslé finom, és most nem azért ittam, mert másnapos voltam, hanem, mert szeretem:) A cipőt meg épp előtte vettem, pont nálam volt, úgyhogy elkerülhetetlen volt a közszemlére tétel.

- Picsás én: Juj, de jó, fogok járni úszni ősztől!:)
+ Normális én: És ezt meg fürdőruhában kell végezni....:S (Igen, lehetne anélkül is, de azért megkímélném a világot ettől a sokkoló élménytől:))

- Picsás én: Le kellene reszelni a körmeimet meg kifestetni
+Normális én: Úgyse lesz rá idő, mert most éppen magamévá kellene tenni (mármint az agyamba rámolni) egy egész könyvet hétfőre, meg vagy sok-sok csúnya izét fordítani. Hétfőre.
 

Néha úgy érzem, hogy eléggé ellentétes személyiség vagyok:) Mások is annak látnak. Na nem egyszerre, hanem az egyik ilyennek lát, a másik meg olyannak, és elég vicces, mikor ezek az emberek találkoznak és mind azt állítják, hogy ismernek engem:) De, ha letoltam a következő hetet, akkor megérdemelnék egy bulit. Ami nem lesz, mert indul az orbitális mégnagyobb méretű szívás.

Közben pedig Vermes Lovag megint eltűnt. Ha holnapi semmi életjel, ráküldöm valamelyik nagy ilyen rendőrizét, hogy kerítsék elő!:) Egyrészt mert olvasnia kellene a könyvet, amit még nem szereztem meg neki, másrészt meg amúgyis.

Azt hiszem lassan meglátogatom Nemistyúkapót. Régen láttam már (apropó, nemrég összefutottam Akváriumlakóval is. Ez jó. Hogy olyan fáradt és gyűrött volt, hogy olyannak talán még sosem láttam, az nem jó. Ha az a nő így tönkreteszi, odalépek és hádzsime lesz, mert ezt azértmár mégse!) meg egy kis segítség is jól jönne;)

Összegezve: Még mindig nem ismernék fel a rólam készült képek - ha látnák - egymást:)

erőteljes rámgondolást a mai nap folyamán. Merthogy tegnap 7 (azaz hét) órán keresztül gyakoroltuk Blacknessel a sok buta számítást. (Igen, ezeket ma már számítógépek végzik. De, hogy ott mit kell beírni meg hogyan kell beállítani meg amúgyis, azt persze nem tanítják.) Úgyhogy tegnap sűrűn k*rvaanyáztuk (igen, ez nem a jólneveltség jele:)) azt, aki sok 10 évvel ezelőtt kitalálta a szimplex módszert (merazugyemilyenmodern még most is) meg a szájbavert javítóhurkot...Nem baj, lesz itt még vizsgaidőszak és jön még kutyára teherautó.

Azért a jutalom-sör megvolt tegnap is:P

Szorgalmasan és reggelig tanuló üzemmód on.

Egyébként délelőtt írtam egy postot, de persze elveszett....pedig az aztán juj, de jól bizonyította volna Hft-nak a jólneveltségemet, ugyanis tegnap este színházban voltam:)

Intravénás kávéadagolás start. Úgy megokosodok holnap délelőttre, hogy jobban, mint bárki hinné:) És ezt csinálom még kb. sokáig:)

-Gyógyulok.

-Blackness meg Vermes Lovag nálam aludtak a szombat esti koncert után. Természetesen ebből adódóan (is) kavarodik a kaki az életemben, "miért is ne?" alapon. Mindegy, spártai vagyok:) Meg nyújtom a segtséget és természetesen eredményesen élem túl az elkövetkező 2 hetes ZH időszakot. Vizsgaidőszakra meg nem tudom. Feltöltöm magam energiával.

Mostmár minden jól fog alakulni, így döntöttem.

Párbeszéd:

B:- Jobban vagy már?
Hfv:- Nem egészen
A:- Biztos jobb már, mint amikor orváshoz mentünk
Hfv:- Hát nem sokkal, de próbálok kevesebb fájdalomcsillapítót szedni.
A:- Az jó lesz, mert ennyi van. (értesd:két levél)
Hfv:- Gondoltam, hogy ne legyek függő...

És ilyenkor (is) jól elgondolkozom azon, hogy most jól megkapom az összes szart vagy legalábbis a nagy részét, ami kijutna az egész életemre, és akkor majd nagyon fasza világ jön rám egyszer. Blackness is ezt mondja, hogy jól megedződök. De én már izmos vagyok (jó, ez így vizuálisan nem látszik, de nem baj:)). Mindegy, holnap szerzek egy jutalom-Forsyth könyvet. Időm nem lesz elolvasni (még), de ott fog lebegni a polcom fölött és azt fogja suttogni: "Ha mindent megcsináltál, akkor én leszek a jó külön Neked."

Ja, és ma megkóstoltam az alkoholmentes sört...Hát soha többet. Inkább egyész este narancslé, vagy ásványvíz vagy nem tudom...szomjanhalás.... 

...szabadság. Most egy kicsit.

keresi....

Az egész onnan indult, hogy én állat ma ráírtam egy "hellórégbeszéltünk"-et a többszörösen volt barátomra. Na itt basztam el. Ő meg mikor feljött MSN-re, szépen válaszolt... Azóta dumálunk. Nem lesz ennek jó vége....

És mostmár ő keresi a blogomat. Ő sem fogja megtalálni. Az egyetlen, akinek sikerülne, az Vermes Lovag, merthogy ő tudja, hogy ez a "neve".

Kezd kínossá válni ez a blogom után folytatott kommandós hadjárat.

Fodor Ákos: Egy hipotézis

Lehet mindennél
súlyosabb terhed az, hogy
nem szorulok rád.

Különleges hangulat. Továbbra sem látok bele a fejébe. Csak félig. De azért engem érdekelne a másik fele is. Csak, hogy tudjam, mert, ha a másik fele behülyül (akár látom, akár nem), akkor nagy bazmeg lesz...

Sör nyammm:)