Gondolkodtam ma, hogy Jb már a 3 évvel ezelőtti szülinapomon is ott volt. Igen, ő már akkor is barát volt. (és itt most nem azokra gondolok, akikkel azóta ismerkedtem meg, mert ők nyilván nem lehettek jelen) De hol vannak a többiek? Eltűntek, elkoptak, lemorzsolódtak. Szösz, aki akkor anyám szervezőtársa volt már menyasszony. Akkor még fél-alkoholista partypunci volt. Most meg komoly feleség-jelölt. Nyáron nem tudtunk találkozni, pedig 3 napot a városomban töltöttem. De jelen voltak még olyan emberek, akik miatt később eljöttem onnan. Mert kihasználtak. Én meg nem akartam vérbenforgósszemes veszekedéseket, ez is elősegítettem, hogy költöztem. Róluk sem hallottam, csak az elején, akkor is csak annyit, hogy aludhatnak-e nálam. És jó, hogy az ilyen emberek kirostálódnak az életemből.
Azon agyalok, hogy azok közül az emberek közül, akikkel most sok időt töltök, ki lesz "maradandó". Jb biztos. Ha már eljutott arra a szintre, hogy hím létére még a legínségesebb időkben sem akar tőlem semmi "olyat", akkor ez jó jel. Vermes Lovagot még nevelni kell sok dologban, és ez még jó ideig össze fog minket tartani. Talán ezek a pillanatok, meg a röhögve átbeszélgetett délutánok egymás mellett fognak minket tartani. Blacknessnél erős a hisztifaktor. Mostnában nem vagyok vevő rá, valahogy a megértőkém nagy része elmegy arra, hogy most magamat értsem meg, és magyarázzam, hogy "nem, nem fog fájni a műtét, nem marad nyoma és felébredek az altatásból". Ezt magamnak jól alátámasztom azzal, hogy a jósnőm azt mondta, hogy sokáig fogok élni.:) Narynak most sok problémája van. Ez nem jelenti azt, hogy nem törődik velem, viszont nem hagyja, hogy segítsek neki. Ettől picit tartok.
Barát-leltár időlegesen szüneteltetve.
