..nem írtam. Most meg de:) Úgyhogy jöjjön sorban:
- Előkerült a régi telefonom. (Ugye fesztiválon ne akarjunk már telefont tölteni, mert ne. Úgyhogy vittem a régit feltöltve, kártya nélkül, meg a mostanit kártyával.) Találtam benne régi SMS-eket. Időutaz. Hogy hogy lehet az, hogy írnak sok szépet meg jót (amit tapasztalatokból merítve gyökjel alá helyeztem. Már akkor is.) nekem meg most jólesik a lelkemnek. Pedig tudom, hogy Bohóc is csak akkor mutatta a lelke szebbik felét, amikor először találkoztunk és az utolsó napja volt és a buszmegállóban törölgettem a könnyeit. Akkor ember volt. Azóta elrágta a lelkének ezt a csücskét. Hogy ne legyen. És mikor a Margit-szigeten sétáltunk akkor már csak a maradék volt a lélekcsücsökből, de én még bíztam, hogy nem keseredett meg. Pedig de. Azóta meg bármikor találkozni akartunk "nem találtuk" egymást. Ennek csak azért van jelentőssége, mert mostanában megint keresni próbál. Én meg arra a lélekcsücsökre vagyok belőle kíváncsi, amit már rég elfogyasztott reggelire/ebédre/vacsorára. Opcionálisan választható, hogy mekkora lélek-darab volt az a csücsök...
-Együtt tölöttem Jb-vel egy csomó időt. Ugyanis eljött hozzánk. Találtunk itthon két szappanbuborékfújót. Eredmény: Bubifújó háború orrba-szájba:)
-Voltam koncerten (igen, nem volt elég a fesztivál). Nagy találkozások éjszakája volt ez. Ugyanis eljött Vermes Lovag. Egy olyan koncertre, ami tulajdonképpen nem is érdekli. És kimondta, hogy tényleg csak miattam jött, mert nagyon régen látott. Ebben nem az volt a furcsa, hogy tényleg így volt, mert én is éreztem, hanem az, hogy kimondta. (Nem, nem kell tündérmesét szőni) Ellenben összefutottam Herczeggel. Egy év után kb. Ugyanott. És most nem engedett el egy heló-szia-mivanveled?-del. (Kicsit kínos volt, mert vártak rám a többiek) Blackness meg odahívta őket az asztalunkhoz. Akkor még nem láttam, hogy katasztrófa közeleg. Vermes Lovag teljesen háttérbe szorult, bármennyire is erölködtem, hogy ne így legyen. Herczeggel meg ment az adok-kapok. (Éljen a nagy száj, inkább ő kapott:)) Este meg...Szóval most íródik a szappaopera. Mond egy este alatt egymás után totál ellentmondó mondatokat, majd mikor erre felhívom a figyelmét persze nincs igazam. Megy a fűzés, én nem hiszek, jól teszem, és ezért én vagyok a bunkó. Idővel lekopott szerencsére:) Herczeg most lelkisérült. És most jól másmilyennek akarja mutatni magát, mint amilyen. Ezt nem csak azért mondom, mert ismerem, hanem azért, mert eszméletlenül látszik rajta, hogy játssza a dolgot. Én meg ebből nem kérek, rohadjak meg.
-Vermes Lovagról pedig még annyit, hogy pár napja volt egy olyan beszélgetésünk, ahonnan nem akartunk hazamenni. Annak ellenére sem, hogy előhoztam egy olyan témát, amit eddig szándékosan került. Én meg rájöttem a titokra, úgyhogy mostmár beszélni kellett róla. És jó, mert azt hiszem ezzel most nagy lépést tett a barátságunk. És úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, de én látom a szemében, és érzem a hangjában még akkor is, amikor teljesen megszokott dolgokról beszélgetünk.
- Blackness most nagyon jó társ. Ad tanácsot, és követem akkor is, amikor én esetleg mást csinálnék, mert bízok benne és tudom, hogy jót akar nekem. Egyszer nem hallgattam rá, kár volt. Azóta mindig igaza van. Azt hiszem ez ragályos, nekem szokott mindig igazam lenni:)
- Rájöttem, hogy a nagymamámat sokkal jobban szeretem, ha távol van. Mondjuk egy másik településen. Mert amikor ott vagyunk egyszerűen olyan lehetetlen dolgokat mond, hogy ép ésszel ezt nem lehet se felfogni se megérteni.
Filozofább postot akartam, majd lesz az is, hogy Holdfénytolvajnak is legyen mit olvasni;)
