(Hold(fény)tenger)

 ...a tegnap este hatása alatt vagyok. Hiába a tök jó gitározós, beszélgetős délután, este, ami nagyon jó volt, az a háromnegyed óra többet ért. Nem tudom hogy tudott így a tenyeremhez érni... Erre vele álmodtam. Meg a vele kapcsolatos félelmeimmel. Kezdek féni magamtól, tőle, a környezetünktől.

 Most feelgood van:) e-mail jön megy, én is jövök-megyek :)

Csak az angol házi nem akar elkészülni....meg a tavasz...

Nem tudom mit csináljak Zsiványszeművel. Ha úgy segítek neki, ahhogyan ő szeretné, akkor csak rosszabbra fordulnak a dolgok. Ha úgy, ahogy én szerretnék, akkor meg nem szerzi meg az új hölgyikét. És csak remélni merem, hogy tényleg nem emlékszik a szerda estére, amikor meg akart csókolni. És a fejemet verem a falba, hogy nem hagytam. Igen, ez volt az okos döntés és büszke vagyok magamra, hogy nem tinipicsa módjára döntöttem. Olyan hangja van, hogy a nők maguk alá folynak tőle, úgy tud nézni, hogy attól könnybe lábad az ember lányának a szeme, hogy "Igen, engem néz, nem igaz!". De én nem akarok belefolyni a társasági szokásba, hogy kézről kézre, bréről brére adják a lányokat. Nem akarokk mindenki volt barrátnője lenni, sem azt, hogy azért haragudjanak, hogy kivel járok és kivel nem, ki ki után következik. És egyáltalán, barátként akarom kigyógyítani a szakítás sebeiből. Nem akarok vígaszdíj lenni, hanem AAA díj (de nem biztos, hogy neki).

Egyáltalán...kell nekem most párkapcsolat? Nem hinném. Úgyhogy maradjon a barátság az alkohol jótékony memória-törlő hatásával fűszerezve.... 

 Viszont, hogy picsuljak is ma vettem egy nagyon szép táskát:)

 Szerencsére jól gyógyulok. Köszönhető ez annak is, hogy Blackness-szel mostanában sűrűn látogatunk egy helyet, amit korábban nem szerettem, de most találok ott érdekes embereket, akikkel tudok beszélgetni és jól érzem ott magam. 

Jó volt a group-pal a hétvége házibuli és ritka alkalmak egyike volt ez, amikor jó fényképek készültek rólam.:)

Most próbálok sok örömet találni az életemben. Nagyjából sikerül is, és ennek keretében minden nap felírok ide 3 dolgot, aminek örültem/mosolyt csalt az arcomra. Úgyhogy a mai hármas:

- Jelentkeztem a blogtalira és Gyömbi úgy tűnt örült ennek. Bár még nem ismer, remélem a találkozás után is örül majd nekem:)

- Ma nagyon jót beszélgettem az egyik csoporttársnőmmel.

- Konfliktus nélkül szerveződik a pénteki évfolyambuli előtti töltekezés:)

 Az tény, hogy a karácsonyaim rendre überelik egymást negatív értelemben.

Az is tény, hogy ma reggel arra ébredtem, hogy álmomban valami bevásárlóközpontban összefutottam Vermes Lovaggal és az új barátnőjével (nem tudom, hogy van-e, nem hiszem), és beszélgettünk (ami szinte elképzelhetetlen), az új barátnője pedig már nagyon régen kinézte magának őt és a szakítás után szépen meg is hódította.

Mindezek ellenére mostanában sokat gubbasztok itthon egyedül, érzem magamban az erőt, hogy változtassak magamon, a személyiségemen és az életemen. Meg tudom csinálni és meg is fogom. Erős leszek és bátor.

 vesztes. 

Újrapróbálja.

Nary hangulatingadozásait nem bírom követni. Egy fix: a szemét mindig én vagyok.

A szakításról továbbra sem beszélek.

De, hogy valami jót is mondjak, megyek hétvégére megnyugodni. És jó lesz nekem. És megint kapnék fogkefét, ha nem vinnék.

 Vége. Azt hittem felszabadult leszek. Pedig nem.

Azért szerencsére Akváriumlakó befogadott ma éjszakára, hogy ne maradjak egyedül a gondolataimmal. Nem felejtem el neki.

 -jobban beosztottam volna az időmet, most nem szívnék.

-nem félnék, hogy elvesztem a majdnem barátaimat, most nem érezném megalkudottnak saját magam.

-nem ismerném Naryt, nem tudnám, hogy mit miért csinál. Így, hogy tudom, még gusztustalanabb, hogy velem teszi.

-bátrabb lennék, már szingli lennék.

-még bátrabb lennék, lenne új barátom.

-nem itt panaszkodnék, akkor tanulnék a holnapi ZH-mra, amitől nem féltem, de mostmár egyre inkább bukó-szaga van neki.:)

 A sikerélmény, hogy nem tévedek el a többszintes metróban, az ismerős és ismeretlen utcák, a rohanó és bandukoló emberek, az újabb és régebbi épületek, a zene a fülemben, amit otthon is hallgatok, az zene, ami más érzéseket hozott elő, mert más volt a környezet, az érzés, hogy túlcsordul a szívem a látvánnyal, a lehetőség, hogy arra fordulok, amerre én akarok, hogy eltévedek, amikor akarok, hogy arra megyek, amerre jólesik vagy meglátok valamit, ami tetszik, hogy lefotózom, ha olyan kedvem van, hogy szabad vagyok, enyém a döntés felszabadító érzések ebben a gyönyörű városban. Ez volt a mai napom egyedül, városnézéssel egybekötve Európa egyik legnagyobb városában. Szinte többet ért, mint az eddigiek együtt. 

A szívem megtelt élménnyel, felismeréssel, rácsodálkozással és a könnyem is majdnem kicsordult a széptől, a felszabadultságtól, a lehetőségek végtelen sorától.

Köszönöm bre-nek, hogy itt lehetek, Narynak, hogy tönkre akarta ezt tenni, de erősebb lehettem és nem hagytam. A mai napon is nagyin sokat tanultam az emberekről és saját magamról. És ez a nap örökre bennem marad.

 Örömmel látom, hogy Nary legalább nem kizárólag az én laposomat tiszteli meg, hanem ugyanúgy ráköhög, ráböfög és rátüsszent más laposára/tabletjére/számítógépére is. Nem diszkriminál, nem az én gépem a kiválasztott, hanem az ÖSSZES. 

 Hogy épp innen a világ közepéről vagy végéről - nézőpont kérdése- fogok újra posztolni, nem gondoltam volna. Hogy ennyi hallgatás után, azt főleg nem. De, hogy egy ennyire szar "mediterrán" éjszaka vagy nappal tudja kihozni belőlem...

Nem elég, hogy rengeteg elsőt el tudnak cseszni most nekem (és egyesek meg is teszik szemrebbenés nélkül), de elég sokat fogok hamarosan veszteni. Mégpedig azért, mert Nary nagyon könnyen ellenem tudja fordítani, ha kinyitom a számat. (Mellesleg gátlástalanul meg is teszi.) Ha hallagatok, mert az elmúlt hónapok ronda feszültséggel és konfliktussal teli időszaka kifejlesztette a "bevarrott számat". Hihetetlen birka türelmet tanultam és félek nem fog sokáig tartani, csak addig, amíg muszáj, mert ez van, ami van. Ha kicsit is kibomlik az ajkaimat összefogó cérna, hát balhé van belőle. Bármiből. Ha betelik a pohár és cseppet visszaszúrok a sok rosszért, azért van balhé. Ha csak poénkodok, akkor is balhé. Ebből csúnya szétköltözés lesz. Ebben pedig valahol az a tragikus, hogy nem azt bánom, hogy Narytól kell/fogok/akarok/akarja költözni - akit életem bizonyos szakaszaiban a legjobb barátomnak hittem, akárkivel találkozom, mindenkinek beszélek róla, mert az ilyen szoros együtt élés meghozza azt az eredményt, hogy én magam is változok, hanem kurvára nincs kedvem cipekedni. Akár a anyuékhoz költözöm vissza, akár új albérletet keresek. Én még a "nyaralásomat" is tönkre teszi. Remek napoknak nézek elébe, kicseszett sok pénzért. 

Egyébként pedig: Nem beszélem a nyelvedet bazmeg .

És 2 perc múlva pont 2 perccel lesz később, mint most. Igen...Ha újra megkérdezed és az újabban végtelen türelmemnek köszönhetően 10. alkalommal is mosolyogva mondom meg, hogy mennyi is az idő, akkor is bazmeg. 

Azt hiszem kilátásba helyezem az egyedüli városnézést. A balhé és minden más elkerülése érdekében. 

 Inkább Akváriumlakó lelki válságán próbálok segíteni, és ápolom a lelkét, hogy ne kelljen a saját gondjaimmal foglalkozni. Vermes Lovaggal tegnap nagyon közel kerültünk a szakításhoz. Ez az időszak nagyon vízválasztó lesz. Ha nem sikerül megoldani a problémáinkat, akkor ennek a kapcsolatnak hamarosan vége lesz. 

 Tegnap megtaláltam az első ősz hajszálamat. Még nem vagyok 24. 

Ma jön Vermes Lovag. Remélem sikerül tisztázni pár dolgot, különben rövid időn belül szinglik leszünk.

 Teljesítmény történik akkor, amikor Nary kihisztizi a pasijától, hogy ne egy westerncsizmával tapossa ki a lelkem belét csak azért, mert én nem szólok vissza, hogy Narynak jó legyen. Mert az nem valami, arra bármilyen puhapöcs képes. (Érted?)

Egyébként meg tegnap összetört az üveg dohányzóasztal. 

Kész "party all the time" ez a kiruccanás.

 Azon gondolkozom, hogy megérte-e életem koncertjéről lemondani, hogy együtt bulizzunk egyet. 

Egész félévben nem volt olyan alkalom, hogy így együtt mindenki jól érezze magát, elmenjünk bulizni, iszogatni, beszélgetni. De jött ez a meghívás, hogy jöjjünk. Tavaly jó volt, nagyon. 

Ehhez képest idén az egyik csaj húzza a száját, hogy ő itt vagy ott ezzel vagy azzal bizony ő nem alszik. A másik nem eszik csípőset. A harmadik nem iszik alkoholt (a borospincénél!). Van, akinek nem mindegy mikor zuhanyzik és ki után. Állandóan van valami rinya, amit hallgatni kell. 

Emellé pluszban Nary pasija két napja folyamatosan oltogat. Én nem akarok konfliktust és azt sem, hogy Narynak rossz legyen, mert veszekszünk. Így inkább nem szólok vissza. A kutyájuk meg zabálta a melegítő alsómat. És a hírös party, ami miatt nem mentem a koncertre elmaradni látszik. Nary faszija elvből nem akar jönni, mert hogy képzeljük, hogy ő beteszi a lábát egy ilyen helyere,  másik srác ugyanez. A rinya-csajok többsége meg fáradt és különben is nem hoztak hajvasalót....stb.

Úgyhogy nagyon úgy néz ki, hogy bowlingozni megyünk. Ami önmagában nem rossz ötlet, jó szórakozás, csak ott tavaly voltak. (Én fetrengetem valami vírus-fertőzéssel.) 

És egy nyomorult bowling party miatt nem jöttem volna le ide ilyen korán, hanem kiélem magam a koncerten, kitáncolom a feszültséget magamból, találkozok olyanokkal, akik azt szeretik, amit én, aztán hulla fáradtan, de boldogan dobogó szívvel, mosollyal az arcomon haza érek, és órákig nem tudok  elaludni, mert a zene, a zenekar, a koncert, az emberek és az élmény hatása alatt vagyok. 

Lennék. De ez nem lesz most. Hanem legjobb esetben vidéki disco előszezonban vagy kőlabda-gurigázás. Este meg egy halk remény, hogy Nary meg a pasija nem kezdenek el szexelni a tőlem 30 cm-re lévő ágyon. Remélem.

Hétfőn megyek haza.

 Ma pedig irány a Balaton, kihagyva ezzel életem koncertjét. De az élmények biztosan kárpótolni fognak majd, életem koncertje pedig biztosan lesz még a nyáron. És azon biztosan ott leszek:)

Jó lesz ez. Ideje egy kis kikapcsolódásnak a killer félév, a vizsgák (még van egy, de szerintem azt hagyni fogom a fenébe) meg a meló után.

Lesz megint teraszon borozás, miután a többiek kidőltek, non-stop kocsmában nádtető alatt ücsörgés, reggeli nevetés, sorállás a fürdőért, együtt reggelizés, és talán idén is a csomagtartóban utazom majd:)

Hétfőn pedig pályázati eredményhirdetés. Remélem sikerült.

 Már csak egy vizsgám van. A pályázat leadva, pár nap múlva eredményhirdetés. A legutóbbi elpityeredtem. Ilyen még soha életemben nem történt velem. Annyira szégyellem magam. Egyszerűen az elmúlt 1 év annyira megterhelő volt lelkileg és fizikailag, hogy ott pattant el a cérna... Egyébként 4-est kaptam, de nem a könnyek miatt.

Ez a tanár legalább igazságosan osztályoz. Ma este azt álmodtam, Naryval ennél a tanárnál vagyunk és beszélgetünk meg viccelődünk. Meg valami vonatos kirándulást egy másik tanárunkkal. Agyamra ment a vizsgaidőszak:)

 ...csak most tanulni kell és pályázatra kutatást készíteni, cikkeket írni, blabla.

Holnap este fél 6-kor jegybeírás. Ugye ideális az időpont?:)

Tegnap úgy mentem valszámra, hogy előtte a Corvin mozi előtt jól összevesztünk Vermes Lovaggal. Ő még nem tudja, de szakítani fogunk, ha nem változik semmi a kapcsolatunkban. Ez nem fenyegetés, de nem vagyok hajlandó ennél jobban tönkre menni. Van elég sok problémám anélkül is, hogy a kapcsolat, ami arra lenne hivatott, hogy a párom támogasson engem (ahogy én Őt) csak még több gondot hoz a fejemre. Ennyit még életemben nem sírtam, mint mióta együtt vagyunk...És kezd már nagyon elegem lenni abból, hogy csak önmagam árnyékát látom a valódi személyiségem helyett. Hogy kisírt szemekkel megyek matekra, hogy hazajövök és itthon is sírok. Ez nem normális. Egy kapcsolat azért van, hogy boldogabb legyél...

Én pedig azzal nyugtatom magam, hogy nem baj mert pénteken megint megyek a béke és nyugalom szigetére, igen. Ahol megint lenne nekem kérés nélkül is új fogkefe, mert a boltban eszébe jut, és ahol sül nekem palacsinta és nem én sütöm, hogy mire végzek nekem ne is maradjon...Hogy hazajöjjek és még a hangom is vidámabb legyen és ne legyek feszült, hanem egy életvidám lány. Ez lesz vasárnap délutánig.

Aztán hazajövök és jön Vermes Lovag. Itt alszik. És most először valahogy nem örülök ennek teljes szívemből. Mert tudom, hogy megint el fogja rontani....

 Nem kívánom senkinek ezt a félévet. Én meg szép lassan tönkre megyek minden szempontból.

update: aludtam pár órát, most jobb

 ...jól összekuszálni a saját életemet. Lehet, hogy nem döntök jól, de legalább érzem, hogy élek.

 Este beszélgettük, hogy azt nem hoztam. Másnap pedig elment boltba nem ezért, de eszébe jutott és hozott nekem. Az igazi gondoskodás sokadik lépcsőfoka. (Nem Vermes Lovagtól.)

 Pont ennyivel csúsztam le a tanulmányi ösztöndíjról.

 Nem tudok menni Hollandiába, mert mire eltökéltem magam, már nem volt hely.:(