A sikerélmény, hogy nem tévedek el a többszintes metróban, az ismerős és ismeretlen utcák, a rohanó és bandukoló emberek, az újabb és régebbi épületek, a zene a fülemben, amit otthon is hallgatok, az zene, ami más érzéseket hozott elő, mert más volt a környezet, az érzés, hogy túlcsordul a szívem a látvánnyal, a lehetőség, hogy arra fordulok, amerre én akarok, hogy eltévedek, amikor akarok, hogy arra megyek, amerre jólesik vagy meglátok valamit, ami tetszik, hogy lefotózom, ha olyan kedvem van, hogy szabad vagyok, enyém a döntés felszabadító érzések ebben a gyönyörű városban. Ez volt a mai napom egyedül, városnézéssel egybekötve Európa egyik legnagyobb városában. Szinte többet ért, mint az eddigiek együtt.
A szívem megtelt élménnyel, felismeréssel, rácsodálkozással és a könnyem is majdnem kicsordult a széptől, a felszabadultságtól, a lehetőségek végtelen sorától.
Köszönöm bre-nek, hogy itt lehetek, Narynak, hogy tönkre akarta ezt tenni, de erősebb lehettem és nem hagytam. A mai napon is nagyin sokat tanultam az emberekről és saját magamról. És ez a nap örökre bennem marad.
