Nem tudom mit csináljak Zsiványszeművel. Ha úgy segítek neki, ahhogyan ő szeretné, akkor csak rosszabbra fordulnak a dolgok. Ha úgy, ahogy én szerretnék, akkor meg nem szerzi meg az új hölgyikét. És csak remélni merem, hogy tényleg nem emlékszik a szerda estére, amikor meg akart csókolni. És a fejemet verem a falba, hogy nem hagytam. Igen, ez volt az okos döntés és büszke vagyok magamra, hogy nem tinipicsa módjára döntöttem. Olyan hangja van, hogy a nők maguk alá folynak tőle, úgy tud nézni, hogy attól könnybe lábad az ember lányának a szeme, hogy "Igen, engem néz, nem igaz!". De én nem akarok belefolyni a társasági szokásba, hogy kézről kézre, bréről brére adják a lányokat. Nem akarokk mindenki volt barrátnője lenni, sem azt, hogy azért haragudjanak, hogy kivel járok és kivel nem, ki ki után következik. És egyáltalán, barátként akarom kigyógyítani a szakítás sebeiből. Nem akarok vígaszdíj lenni, hanem AAA díj (de nem biztos, hogy neki).
Egyáltalán...kell nekem most párkapcsolat? Nem hinném. Úgyhogy maradjon a barátság az alkohol jótékony memória-törlő hatásával fűszerezve....
