Tegnap úgy mentem valszámra, hogy előtte a Corvin mozi előtt jól összevesztünk Vermes Lovaggal. Ő még nem tudja, de szakítani fogunk, ha nem változik semmi a kapcsolatunkban. Ez nem fenyegetés, de nem vagyok hajlandó ennél jobban tönkre menni. Van elég sok problémám anélkül is, hogy a kapcsolat, ami arra lenne hivatott, hogy a párom támogasson engem (ahogy én Őt) csak még több gondot hoz a fejemre. Ennyit még életemben nem sírtam, mint mióta együtt vagyunk...És kezd már nagyon elegem lenni abból, hogy csak önmagam árnyékát látom a valódi személyiségem helyett. Hogy kisírt szemekkel megyek matekra, hogy hazajövök és itthon is sírok. Ez nem normális. Egy kapcsolat azért van, hogy boldogabb legyél...
Én pedig azzal nyugtatom magam, hogy nem baj mert pénteken megint megyek a béke és nyugalom szigetére, igen. Ahol megint lenne nekem kérés nélkül is új fogkefe, mert a boltban eszébe jut, és ahol sül nekem palacsinta és nem én sütöm, hogy mire végzek nekem ne is maradjon...Hogy hazajöjjek és még a hangom is vidámabb legyen és ne legyek feszült, hanem egy életvidám lány. Ez lesz vasárnap délutánig.
Aztán hazajövök és jön Vermes Lovag. Itt alszik. És most először valahogy nem örülök ennek teljes szívemből. Mert tudom, hogy megint el fogja rontani....
