Ha még egyszer eszembe jutna (illetve anyámék eszébe), hogy menjek velük nagyanyámhoz, mondjátok, hogy NEEEEEEEEE tegyem! Rettentően demoralizáló tud lenni, és ezen már a vidéki jó levegő sem segít... Közben Jb-vel mentek az egymást lelki-támogató SMS-ek, őt sem irigyeltem, de magamat valahogy jobban sajnáltam, pedig ez ritka:)
Továbbá az ált. sulis barátnőmék megvennék a házunkat. Hát nem tudom. Morbid arra gondolni, hogy abban a szobában fognak kamatyolni, ahol én felnőttem meg kártyavárat építettem, posztereket ragasztottam ki nagy műgonddal és odafigyeléssel, stb. Persze még nem biztos, hogy költöznek:)
A Vermes Lovaggal való találkozás kb. végig egy spontán szemtisztulás gyakorlattá vált. Még jó, hogy mire odaértünk az ismerőseihez a koncertre már tudtam magam moderálni, jó pofát vágni, bemutatkozni, rengeteget mosolyogni, Vermes Lovagot bátorítani, normális embernek látszani. Csak előtte nem. Azért így visszagondolva az akkori állapotomra büszke vagyok magamra, hogy össze tudtam szedni magam.:)
Blackness most átváltott. Értem én, hogy most nem jó a pasijának, meg mellette kell lennie, de bazz nekem is vannak problémáim, mellettem is ott kellene lenni, még akkor is, ha nem ezekről a problémákról beszélünk(merthogy jelenleg nincs megvalósítható megoldás). És amikor véletlen szán rám időt, akkor a pasija problémáit hallgatom, meghogy őt mennyire megviseli a szitu. Én meg pislogok okosan és simágatom a haját, ha kell.
Legalább Nary mellettem áll, ez jó. Csak vele meg keveset találkozok.:(
Végkövetkeztetés: a hetem bármelyi napja megnyerheté az "Életem legszarabb napja" címet. De én azért optimista vagyok. És sokkal jobban vagyok, mint pár napja.
u.i.: Aki tudja hogy lehet oldalra "Mit olvasok" bigyót csinálni, az írja meg. De virágnyelven, mert tényleg nem értek az ilyen technikai izénikhez:) Előre is köszi:)
