Voltam könyvtárban, szerencsére nem volt ott Jb nője. Úgyhogy se pörgő-forgó, se szájbaverés, se semmi, csak könyvek, amiket elhoztam.
Vásároltam, főztem csupifinom Vermes Lovag-féle levest, és ennek Nari fog a legjobban örülni, mert mikor fesziváloztunk, akkor kb. napjában 10x elmondtam, hogy olyan csodalevest akarok enni, és már majdnem kikészült tőlem.:) Szóval mostmár nem fogom mondani többet, mert én is tudok olyanosat:) Bár... Szóval, ha optimistán nézzük finom lett. Ha realistán, akkor csomós lett életem első rántása, megborult a cukor, megborult a bors és sok lett bele a tészta, de amúgy király lett:)
Tovább nem bírom magam felfogni. Nem akarok Széphajúval találkozni, nem akarok beszélni vele, nem akarok hallani vagy beszélni róla, de mégsem vagyok hajlandó megkerülni a fél várost, hogy ne legyek a tér környékén, ahol ő szokott. Szerencsére nem volt ott. És várom a pillanatot, amikor elém áll, hogy beszélne velem, de győzködnie kell majd, hogy egyáltalán hajlandó legyek szóba állni vele. (minimum, hogy Blackness is ezt duruzsolja majd közben a fülembe, különben nincs tárgyalás) És beteges módon nézem a buszról, hogy fent ül-e a kedvenc helyén. Múltkor Vermes Lovaggal jártam arra. Biztos, hogy ő (mármint Széphajú) ült ott. Még jó, hogy Vermes Lovaggal voltam és épp siettünk picit, különben még a végén megfordult volna a fejemben, hogy adjak Széphajúnak egy utolsó utáni esélyt, és tudom, hogy nem élt volna vele, és azt is, hogy ez marhára szarul esett volna.
Kiegészít: Ma ettem eddig fél liter Canada dryt, egy börgre csodafinom levest meg másfél sört. Tudok élni, mi?:)
