...csinálnék most sokkal, de sokkal szívsebben. De most beadandót kell írni. Holnap meg egy másikat. Holnapután egy másikhoz könyvet olvasni, megérteni, cuki-okos excel táblát csinálni hozzá. Hétvégén másik beadandót írni, másik tárgyhoz könyvet olvasni. És ez így fog menni hétről hétre, egészen addig, míg be nem jönnek extra feladatok is a már meglévő "mindenhetes" beadandók mellé.
Néha rettentően lelkes vagyok és nagyon jól akarom csinálni, és látom a tanárom szemén, hogy igen, ő is akarja, hogy jól sikerüljön mert látja rajtam, hogy akarom csinálni.A tanár, akitől retteg a szak és akinek 3 tárgy keretében 10 kreditnyi mélytorkos nyeldeklést köszönhetünk. (Csak ízelítő egy 2 kredites gyakjegyes tárgyból: prezentálsz egyet a csapatoddal, írsz róla egy beadandót, írsz egy ZH-t, írsz egy felmérő dolgozatot, ha hiányzol, az előző óra anyagából írsz egy 10 oldalas beadandót - ezt max 2x, órán aktív vagy. Erre jár egy aláírás meg egy gyakjegy.) Vannak, akik lefikázzák a helyet, ahova járok, mert van ám ennél menőbb felsőoktatási intézmény. Azokat szívesen bemutatnám a bácsinak. Ilyenkor érzem úgy, hogy mission impassible ez a félév. Aztán megint jön, hogy lelkes vagyok és jól akarom csinálni, aztán megint jön a csapatom, ahol a brérángatásra rendezkedtek be és megint letörök.... És ez így megy napról napra....
