Állok a tömött buszon egy ülőhely mellett, ahol egy negyven pluszos klimaxoló napszemüveges festett vörös luvnya ül. Az utolsó előtti megállónál feláll. Persze húzza maga után a 18 kis szatyorkáját (mert tök logikus volna, ha két nagyobbat hozna, nem inkább 18 kicsit...). Jön mint egy tank. Bár én zenét hallgatok és már tényleg nem tudok arrébb menni kedvesen rámosolygok és kiveszem a fülemből a zenét:
Hfv (kedves mosoly): - Én is leszállok a következőnél.
Banya (gonyoros mosoly, miközben látod a szája repedéseiben felgyűlt divatjamúlt undorító rúzst): - Nem kérdeztem.
Hfv (kevésbé kedves mosoly, de még minidg kedves): - Tudom, csak gondoltam szólok, hogy nem muszáj átgyalogolni rajtam, mert el fog férni a szatyraival a leszálláskor.
Banya ezután egy grimaszt küldött felém, majd áthúzta rajtam a szatyrait, rálépett a lábamra, ugyanezt még 3 másik emberen is elkövette. A buszról leszállva hozzácsapódott az ugyancsak negyevenes klimaxolós napszemüveges festett vörös barátnőjéhez és hangosan ecsetelni kezdték, hogy milyen bunkók az emberek. Szerintem is. De én inkább őket értem ezalatt a csoport alatt.
Egy élmény Budapesten buszozni, de tényleg!
