Annyi mindenről írnék. Hogy mi gyötör, és mi az, amitől mégsem érzem magam mindig olyan nyomorultul. Hogy micsoda színjáték volt a búcsúztató, és hogy az a gonosz boszorkány hű maradt önmagához, még egy ilyen helyzetben is. Hogy a Kórháztól nem bírok még mindig elszakadni, mert be kell járni, muszáj, kell, hogy végre egyszer ne kelljen már. Hogy Vermes Lovag kb. az egyetlen, aki el tudja érni, hogy ne merüljek el a redvában, hogy még tempózzak néhányat a lábammal, már közel a part. De most Ő is beteg. Éshogy Jb hasonló hatású, csak kisebb hatásfokkal, de most Ő is beteg. Írhatnék Blackness önzőségéről, Nary nemtörődömségéről és sok egyéb másról is. De csak annyi jut eszembe, hogy...
Szorul a hurok...
