Tegnap este sikeresen összevesztem Hsz-el. Természetesen a következő beszélgetésünk alkalmával úgy fog tenni, mintha nem lett volna a tegnap. Mivelhogy az összeveszés tényét úgy rázza (és rázta korábban is) le magáról, mint kutya a vizet. Ebből látszik, hogy teljesen felesleges volt, ugyanis, ha az nem érintette meg a lelkét jutott el az agyáig, összevesztünk, akkor nem hinném, hogy az, amit mondtam bármiféle hatást kiváltott volna belőle. Juhéj. Pedig fontos lenne. (Nem mellesleg megvédtem Babut. Mint anya-tigris, vagy inkább barátnő-tigris. Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy barátokért is megteszem ugyanezt.)
Mindemellet tovább folyik a belső harc. Egy kis kötekedés, de neeeeeeem reagálok. Csendben megyek tovább és csinálom. Majd megint egy kis kötekedés, és én megint megyek és csinálom annak ellenére, hogy a kettő ellentétben áll egymással és később én leszek a hibás, hogy miért nem az elsőt csinálom :) Nem tudom meddig bírom.
Ez egy ilyen hét...még nincs vége...Kíváncsi vagyok meddig bírom, hogy ne vágjam át senki torkát borítsam rá valakire az asztalt és üljek rá... Fog összeszorít, kitart.
