Vermes Lovaggal volt egy nagyon mély beszélgetésünk. (Jó, a csütörtöki folytatása, de most direkt ezért jött, és én nagyon vártam, hogy folytassuk.) Örülök, hogy kezd végre igazán megnyílni előttem.
Jb néha sok, néha kevés. Ami van az sose jó, ugye?:) Mikor szemét, akkor sok és nem jó, mikor mondjuk dolgozunk és úgy kell tenni, mintha nem lenne mögöttünk egy ennyi éves barátság és csak ebédelni megyünk együtt, mert az nem olyan feltűnő, akkor kevés.
Most ennyi. Pedig még írnék. Csak nem tudom hogy fogalmazzam. Most sokminden van bennem.
