Már épp örültem, hogy midnen jó... De ugyebár midnenki tudja, hogy ez időleges, nálam pedig rövididőleges szokott lenni.
Egyszer eltörtem a Vermes Lovaggal való barátságunkat. Ma azt hiszem keletkezett egy újabb repedés. Mert egyszerűen vagyok valamilyen, amit lehet, hogy elsőre nem látott, hogy ilyen is, és ez szerintem számára nem elfogadható. Igen. "Egy ember nem ilyen vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is" Én sem csak egyféle vagyok, meg Ő sem. Csak én tudom úgy kezelni a hülyeségeit, hogy jó, ez is Ő, és úgy tűnik ő megnem tudja az enyémeket. Márpedig most, hogy jön a jó idő és vidámabb és őrültebb leszek ez egy sarkalatos kérdés lesz.
És ebből a rossz hangulatból adódóan (is) összevesztünk Győzővel. Felhívtam. Sírt. Sírtam. Sírtunk. Annyira szeretnék Neki segíteni és egyszerűen nem tudok. Mert ebben a helyzetben nem lehet. És nem szeretném Őt elveszíteni...
Azt hiszem mostmár jócskán meghaladtam a félév/egy sírás átlagomat. Mostmár nem nagyon kellene egy jó ideig, mert nem az én formám.
Most pedig elmegyek aludni és remélem az ágyban már nem fog rám törni...
