-Szerda: Vermes Lovag nem kapott sikító frászt a zenés e-mailemtől, pedig várható lett volna:)
-Csütörtök: Elég erőteljes hatások értek. Délután Blackness&pasija&sör. Segített. Annál is inkább mert Blackness pasijával volt egy rendezetlen ügyünk. Ami most rendeződött és úgy érzem, a jó beszélgetések még egy barátságot is összehordhatnak idővel. Este meg Jb-ztem. Jb&sör&a többiek. (Ezt majd részletezem, ha aktuális lesz)
-Péntek: Hát, szaladgálós csuka kellett hozzá, annyi szent, pörgős nap volt. De nem bántam. Viszont az már kevésbé volt ínyemre, hogy Blackness hülyesége miatt egész este én dumáltam a pasijával. Nem volt rossz, csak nem akarom, hogy én vigyem a hátamon a Blackness hülyeségeit. Blackness meg jól megmagyarázta, hogy a pasija csak azért jött velünk hajnalig mindenhova, merthogy ivott. Véletlenül sem azért ám, mert kiskanállal összeszedegettem a lelkét és végre volt kivel beszélgetnie egy jót.
-Szombat: Az előző este teljes kihevereésére esélyem se volt. Anyukám nagyon "humánus" módon reggel fél 9-kor keltett. Aztán utazás. A nap további részében tesz-vesz üzemmód és meló. Természetesen most sem sikerült másfél óra alatt visszaérni. Úgyhogy itthon kurva gyorsan zuhanyzik, hajatmos, öltözik, sminkel, repülőstarttal indul a találkozóra. Telefonon konzultál Vermes Lovaggal, mert idő hiányában szerda óta semmi kommuniáció és ez ugye a "tűrhetetlen" határát súrolja :) Találkozó Győzővel. Előtte egész estés "ide vagy oda menjünk" hisztéria. Végül lett egy szar hely, utána meg átmentünk egy jóba. Győző nagyon kreatív, ha buliról van szó, és mindig eléri, hogy utána napokig ezen gondolkozzak. Ami volt: drink, együtt táncolás, Győző meghülyültnemtudommitakar, nem engem választott, elhagyta a bigyómat, eltűnt, kerestem, megtaláltam, sírtam, sírt, együtt sírtunk, rosszul lett. Hazavittem. Így most az anyukájának meg a tesójának megint van miről beszélni telefonon, hogy most járunk vagy nem.
Összeg: Kiderült, hogy nemcsak Blackness, hanem Győző legjobb barátja is vagyok. Ez nem baj, csak vasárnap annyira üresnek éreztem magam. Mintha mindenki elvinne belőlem egy darabot, és senki nem hoz vissza semmit. Én meg csak fekszem magatehetetlenül... és a mai nap sem segített hozzá, hogy jobb legyen. Orovstól orvoshoz mentem, a könyvtárban meg láttam Jb nőjét. (Merthogy igen, ő az én nyugalmam szigetén dolgozik újabban. Hogy mostmár az se legyen, mivel finoman szólva nem kedveljük egymást.) Itthon meg bekábulva a gyógyszerimtől, hányingerrel (mellékhetás) fekszem az ágyon és lidérceseket álmodok napok óta, jó mi? Múlhatna már.
