hogy teljesen fejre állt minden. Tegnap előtt este beütött a világ vége. Ezért tegnap:
-Beszéltem Vermes Lovaggal (megbetegedett szegényem)-> jót tett, gyógyította a nem "belegázoltak a lelkembe", hanem a "kirúgták a lelkemet a testemből és égetően fáj a hiánya" szituációban. Megkereste, visszahozta.
-Voltam Jb-éknél. Nagyon jó volt, nagyon gyógyított:) Egyszerűen hihetetlen, hogy az az ember pár óra alatt hogy össze tud lapátolni engem, és nem esek szét újra. Szóval túllettem a lelki válságon.
-Erre Győző írt egy SMS-t, hogy szedjem össze magam gyorsan. Igazán hálás pillantásokkal gondoltam rá, hogy érvényesíti a földön fekvő emberbe való biztonsági belerúgást. Csakhogy száz legyen, hogy van lejjebb. Éshogy tudd: mindig lehetne rosszabb is. De akkor már hiába. Jb meggyógyított.
-Lehet, hogy megoldódnak a nagyob problémáim (illetve megoldom), nagyon örülnék, mert akkor már csak a nemolyannagyokra kellene figyelnem:)
-Továbbá beteges függéssel olvasom még mindig mások blogjait. És néha annyira úgy érzem, hogy ők is úgy érzeték, mint én most. Talán tanácsot kellene kérnem tőlük?
Felfedezés:
Rájöttem, hogy más felsőoktatási intézményben is rátaláltak a naaaaaaaaagyhatalmas felfedezésre, hogy nem Téónak hívják a Téót. Mertugyebár a TO elő- vagy utótagja a "k*rvaannnnnnyukat" kifejezéssel kezdődik. Nálunk is. Csak az a baj, hogy attól, mert nem annak hívunk valamit, ami még ugyanaz marad. Tehát a nemTO és TO. Mert ugyanolyan szánalmas az ügyintézés és ugyanannyit kell sorban állni, és bunkók a titkárnők, stb. Talán nem az átnevezéssel, hanem az átszervezéssel kellett volna kezdeni. Kis illemtan, számítástechnikai ismeretek...egyebek. És akkor a téót sem emlegetnénk mindenféle elsorvadással, pénzkeresettel és családtagokkal kapcsolatos jelzőkkel egy mondatban....
